Oldal 52 [52]
edényeimmel! együtt?” A király így felelt: , Ne származzon ebből hátrány sem
râm, sem a Quirisek római népére: megteszlek." (6) A fetialis Marcus Valerius
volt; pater patratusnak Spurius Fusiust tette meg, fejét és haját a szent növénnyel
megérintve. A pater patratust arra választják ki, hogy kivegye az esküt, vagyis
szentesítse a szerződést; ezt egy hosszú, kötött formájú szöveg elmondásával
végzi, amelyet itt nem érdemes idézni. (7) Majd felolvasván a feltételeket, azt
mondja: , Halld, Iuppiter; halld, Alba népének pazer patratusa; halld te is, Alba
népe! Azokhoz a feltételekhez, amelyeket ezekről a táblákról vagy viasztáblák¬
ról elejétől végéig rosszhiszeműség nélkül felolvastam, és amelyeket itt ma vilá¬
gosan megértettetek, a római nép nem lesz hűtlen elsőnek. (8) Ha állami döntés
folytán, rosszhiszeműségből elsőnek válna hűtlenné, azon a napon, Iuppiter, úgy
sújtsd le a római népet, ahogy én sújtom le itt ma ezt a malacot; és annyival
inkább sújtsd le, amennyivel hatalmasabb és erősebb vagy!" (9) Mihelyt ezt ki¬
mondta, egy kovaködarabbal? letaglözta a malacot. Az albaiak szintén elmond¬
ták a maguk szent szövegeit és a maguk esküjet, sajät diczatoruk és papjaik révén.
25.
(1) A szerződés megkötése után a hármas ikrek a megállapodás értelmében
fegyvert fogtak. Mindkét fél biztatta a maga harcosait, mondván: ősi isteneik,
hazájuk, szüleik és minden, otthon vagy a seregben lévő polgártársuk most az ő
fegyvereikre és jobbjukra szegezi tekintetét. Az egyébként is szilaj természetű
ifjak a fülüket betöltő kiáltozástól még jobban fellelkesülve kivonultak a két
csatasor közé. (2) A két hadsereg pedig helyet foglalt a maga tábora előtt, meg¬
szabadulva ugyan a veszedelemtől, de a szorongástól korántsem: hiszen a hata¬
lom sorsa forgott kockán, amelyet néhány férfi hősiességére és szerencséjére
bíztak. Így aztán feszült figyelemmel nézték ezt a számukra legkevésbé sem
szórakoztató látványosságot.
(3) Megadták a jelet, és a három-három ifjú, roppant hadseregek bátorságát
hordva szívében, két ellenséges csatasorként csapott össze. Egyik sem törődött
saját veszedelmével: lelküket csak hazájuk hatalmának vagy szolgaságának a gon¬
dolata töltötte be és az a tudat, hogy annak sorsát ők maguk alakítják. (4) Már
az első összecsapásra, amint egymásnak csattantak a pajzsok és megvillantak
a kardok, óriási rettenet futott végig a nézőközönségen; és amíg egyik felet sem
kecsegtette több remény, mindenki némán, lélegzet-visszafojtva figyelt. (5) Majd
amikor már folyt a közelharc, többé nemcsak a küzdők mozdulatai, a pajzsok
! A fű és a kovakődarab szállítására szolgáló edények.
? Bizonyos ősi áldozattípusoknál tilos a fémeszközök használata, ami talán a szertartás
kőkori eredetére utal. Az itt említett kovakövet Iuppiter Feretrius templomában őrizték.
51