Oldal 43 [43]
fordítsanak hát gondot a hadviselésre, és legyenek tudatában, adják át utódaik¬
nak is, hogy semmiféle emberi hatalom nem állhat meg a római fegyverek előtt.
Igy beszélt — mondta —, majd eltűnt a magasban."
(8) Bámulatos, hogy Proculus híradása mekkora hitelre talált, és Romulus
halhatatlanságának tudata mennyire megenyhítette a nép és a hadsereg sóvár¬
gását utána.
17.
(1) Közben az atyák között a trónért folyó harc és a hatalomvágy keltett hábo¬
rúságot. Még nem voltak egyes jelöltek, mivel az új nép soraiból még senki sem
tűnt ki rendkívüli módon: még csak az egyes rendek között folyt pártharc.! (2)
A szabin származásúak — mivel Tatius halála óta nem vették ki a részüket a ki¬
rályságból, így féltek, hogy elveszítik a szövetségben egyenlő jogukat a hatalom¬
hoz — maguk közül akartak királyt választatni, a régi rómaiaknak viszont nem
kellett idegen király. (3) Nézeteltéréseik dacára királyt mindannyian kívántak,
mert még sohasem ízlelték meg az édes szabadságot. (4) Egy idő után félelem
fogta el az atyákat, hogy az uralkodó nélküli Várost és a vezérétől megfosztott
hadsereget külső támadás érheti, hiszen annyi szomszédos várost tettek már
ellenségükké. Azt tehát eldöntötték, hogy valaki uralkodjon fölöttük, mégsem
voltak hajlandóak egymásnak engedni. (5) Így hat a 100 senator k6z6sen ural¬
kodott úgy, hogy tíz decuriát alakítottak magukból, és mindegyikből kiválasztot¬
tak egy-egy embert, hogy azok kormányozzanak. Tíz ember gyakorolta tehát
a hatalmat, mindig egyikük viselte a hatalom jelvényeit, és előtte jártak a /ictorok.
(6) Egy-egy ember hatalmának időtartamát öt napban határozták meg, és mind¬
egyikük sorra került; egy év telt el így király nélkül. Ezt a tényleges helyzetről
interregnumnak nevezték; a név a mai napig fennmaradt. (7) A köznép azonban
zúgolódni kezdett, mondván, hogy megsokszorozódott a szolgaság, száz uruk
támadt egy helyett; és úgy tetszett, nem is tűrnek meg maguk fölött mást, mint
királyt, azt is csak úgy, ha maguk választják. (8) Az atyák látva, mi készül, úgy
vélték, jobb, ha önként felajánlják, amit amúgy is el fognak veszteni. Így hát el¬
nyerték a nép jóindulatát azzal, hogy átengedték neki a legfőbb hatalom gyakor¬
lását, de több jogot mégsem adtak neki, mint amennyit maguknak megtartottak.
(9) Úgy döntöttek ugyanis, hogy bár a királyt a nép jelöli ki, megválasztása csak
az atyák jóváhagyásával érvényes. A törvényhozásban és a tisztségviselők meg¬
választásában a mai napig megvan ez a jog, bár jelentősége megcsappant azóta:
1 Párt" alatt Liviusnál természetesen nem a ma ismert politikai szervezetet kell érteni,
inkább afféle érdekcsoportot, -közösséget.
42