Oldal 42 [42]
a nép jobban kedvelte őt, mint az atyák, de legjobban katonái rajongtak érte.
Azt a 300 fegyveres testőrt, akiket Celereknek! nevezett, nemcsak háborúban,
hanem békében is maga mellett tartotta.
16.
(1) E halhatatlan alkotások végeztével egy napon, meg akarván szemlélni had¬
seregét, gyűlést hívott össze az úgynevezett Kecske-mocsár? melletti réten; ekkor
nagy villámlással, mennydörgéssel hirtelen vihar tört ki, a királyt sűrű felhőbe
burkolta, és eltakarta az összegyűltek szeme elől; attól fogva Romulus nem volt
többé a földön. (2) Amikor a nagy vihar után visszatért a derűs, nyugodt napfény,
a római férfinép rémülete is lecsillapodott, és meglátták, hogy üres a királyi trón.
Elhitték ugyan az atyáknak, akik ott álltak közvetlen közelében, hogy a vihar
ragadta fel az égbe a királyt; mégis mintha az árvaság szorongató érzése sújtott
volna le rájuk, egy ideig gyászos hallgatásba merültek. (3) Azután először csak
néhányan, majd mindannyian magasztalni kezdték Romulust, az istentől szü¬
letett istent, Róma városának atyját és királyát, imádságaikban békéért könyö¬
rögtek hozzá, hogy mindenkor jóindulattal, kegyesen védelmezze sarjait. (4)
Bizonyára akadtak már akkor is, akik hallgatásukkal azt sugalmazták, hogy
a királyt az atyák tépték szét tulajdon kezükkel," mert ez az igazolhatatlan hí¬
resztelés is terjedni kezdett; az előző változat a nagy férfiú iránt érzett csodálat
és az átélt megrázkódtatás miatt vált közismertté. (5) Mondják, hogy egyetlen
ember ügyes érvelése is gyarapította a dolog hitelét. A hagyomány szerint Proculus
Iulius — miközben a polgárok háborogtak, bánkódtak királyukért és az atyákra
acsarkodtak — megjelent a nép előtt, mint szavahihető tanúja egy mégoly cso¬
dálatos dolognak, és így szólt: (6) , Polgárok! A Város atyja, Romulus, ma haj¬
nalban az égből alászállva megjelent előttem. Amikor rémült döbbenettel meg¬
álltam, hogy tiszteletemet nyilvánítsam neki, és könyörögve kértem, hogy legyen
szabad szemtől szembe rátekintenem, (7) ezt mondta: cMenj és vidd hírül
a rómaiaknak: az égiek akarata, hogy az én Rómám a földkerekség fejévé váljon;
! A név jelentése: gyors". Ezt a csapatot egy másik értelmezési hagyomány a Romulus által
felállított 300 fős lovassággal azonosítja, amely az arisztokrácia soraiból került ki.
2 A Mars-mező alsó részén, a későbbi Pantheonhoz közel.
3 Romulust Ouirinus néven részesítették isteni tiszteletben. Ez a név nemcsak önálló
istennévként létezik, hanem lanus, Iuppiter és Mars mellékneveként is előfordul, ezeknek
az istenségeknek békés, közösségépítő funkcióival kapcsolatban.
! Ez az óvatosan fogalmazott kijelentés a rendek harcában állást foglaló és zsarnokká vált
Romulusról (mint az előző fejezet megállapítása is: , A nép jobban kedvelte őt, mint az
atyák") jóval későbbi politikai viszonyok visszavetítése az ősidőkbe.
41