Page 33 [33]
már elfogyasztották. Innen maradt fenn az a szokás, hogy a Pinarius nemzetség,
amíg csak fennállt, nem ehetett az áldozati állat belső részeiből." (14) A Potitiusok
pedig — Euandrosz előírásait követve — sok nemzedéken át voltak ennek a kul¬
tusznak a papjai, míg végül a szent feladatot állami rabszolgák vették át a csa¬
ládtól, a Potitius nemzetség pedig teljesen kihalt. (15) Ez volt mind közül az
egyetlen idegen szertartás, amelynek Romulus ekkor hódolt, már ekkor tiszte¬
lettel adózva a hősiességgel nyert halhatatlanságnak, amely felé őt is vezette
végzete.
8.
(1) Romulus, miután megfelelően elvégzett minden vallási szertartást, gyűlésbe
hívta a tömeget, amely csakis törvények révén formálódhatott egységes néppé,
és jogrendszert adott neki. (2) Ugy gondolta, a műveletlen emberek szemében
akkor válik szentté a törvény, ha ő is tiszteletet parancsolóvá teszi magát a ha¬
talom jelvényei által, így hát különböző külsőségekkel, főként pedig 12 /ictorbol
álló kísérettel ő is fenségesebbé tette megjelenését. (3) Van, aki úgy tartja, hogy
ezt a számot Romulus az uralmát megjósoló madarak számából vette. En viszont
azokkal értek szilárdan egyet, akik szerint az effajta kíséretet és a szolgák számát
a szomszédos etruszkoktól vettük át, éppúgy, mint a curulisi széket és a bibor¬
szegélyes tógát, mert náluk az volt a szokás, hogy a tizenkét nép közösen vá¬
lasztott királyt, és mindegyik egy-egy /iczort adott mellé.
(4) Eközben a Város nőttön-nőtt, falaival mind újabb területeket fogva körül,
bár az erődítéseket inkább a jövőbeli gyarapodás reményében, mint az akkori
lélekszámra való tekintettel végezték. (5) Majd hogy a hatalmas város ne álljon
üresen, és a népsűrűség növekedjen, Romulus — a városalapítók ősi szokása
szerint, akik közönséges és alacsony származású tömeget csődítettek maguk
köré, és azt hazudták, hogy népszaporulatuk a földből nőtt ki? — azon a helyen,
amely most a két szent liget között lefelé vezető úttól balra körül van kerítve,
menedékhelyet nyitott. (6) A szomszéd népekből tömegesen menekültek ide az
új lehetőségekre vágyók, szabadok és rabszolgák vegyesen. Ez volt a Város első,
nagyságához illő gyarapodása. (7) Romulus most, hogy az erő miatt már nem
! A két nemzetség nevének népetimológiája állhat a történet hátterében: a Potitiusok neve
a latin poziri (birtokba venni"), a Pinariusoké a görög beinan (éhezni, szűkölködni")
igékkel látszott rokoníthatónak. E két nemzetség kezében volt az Ara Maxima kultusza
egeszen Kr. e. 312-ig. Vö. IX. 29. 9-11.
? Livius itt vagy az athéniakra utal, akik saját hagyományaik szerint Attika földjéből
nőttek ki, vagy a thébaiakra, akiknek az ősei a városalapító Kadmos által elvetett sár¬
känyfogakböl sarjadtak.
3 A Capitolium két csúcsa között fekvő völgymélyedésről van szó.
32