Seite 13 [13]
azonban, amelyeket leírtak és megőriztek az előkelő családok, még inkább ki
voltak téve a hamisításnak. Livius maga is rendkívül szigorúan fogalmaz e szo¬
kás és a történeti hagyomány kapcsolatáról: , Véleményem szerint a hagyományt
az elhunytak fölött tartott magasztaló beszédek és az ősök szobrainak valótlan
feliratai torzították el." (VIII. 40. 4)
A múlt számontartásának fontos formája a fentieken kívül még két irodalmi
műfaj is, az eposz és a dráma, amelyek korábban is alakultak ki egy-két évtized¬
del a történetírásnál, és legalább annyira formálhatták a 2-1. század folyamán
a römaiak törtenelemfelfogäsät, mint a törteneti müvek. Toväbbä Liviusra nem¬
csak közvetve, az annalistäk anyagäba beszürödve hatottak, hanem közvetlen
mintát jelentettek egy-egy jelenet megformálásánál.
Livius törtenelemfelfogäsa. A PRAEFATIO
, Minden egyes olvasóm inkább arra figyeljen nagyon jól, hogy milyen volt az
élet, milyenek az erkölcsök, és hogy háborúban és békében milyen emberek
milyen módszerekkel teremtették meg és tették naggyá hatalmunkat; majd
kövesse figyelemmel, hogy a fegyelem lassú meglazulásával hogyan kezdtek
először mintegy eltunyulni az erkölcsök, aztán mind jobban és jobban csúszni,
sőt zuhanni lefelé a lejtőn, amíg el nem jutottunk napjainkig, amikor sem hibá¬
inkat, sem azok orvoslását nem vagyunk képesek elviselni." (Előszó 9)
Livius mtivének praefatigjaban így , foglalja össze" a római történelmet, a Város
felemelkedését és nagyságát elsősorban az ,erkölcsökkel", a moresszel, hanyat¬
lását pedig azok hiányával magyarázva. A mos (mores, mos maiorum) — a virtus,
az auctoritas, a pietas etc. mellett — a rómaiak egyik fontos értékfogalma volt,
amely nemcsak Liviusnál, hanem számos más szerzőnél is felbukkan a római
történelem magyarázataként. A legismertebb, szállóigévé lett megfogalmazása
ennek a gondolatnak Cicerótól származik: ,O idők, ó erkölcsök!" (,O tempora!
O mores!” — Catilina ellen 1. 2). Itt is— ahogy Liviusnál vagy Sallustiusnál, a kor
másik nagy történetírójánál — a régi idők állnak szemben a mával, a mos műkö¬
dése a mos megromlásával. Ahogy például a piezas jelentését sem lehet egyetlen
szóval (kegyesség) visszaadni, úgy a mos gazdag tartalma sem érzékeltethető
a mi , erkölcs" fogalmunkkal, ugyanakkor a fordítók keze meg van kötve, hiszen
nincs mód a szövegbe hosszas magyarázatot illeszteni. Annál nagyobb hiba lenne
azonban ez és a hasonló szöveghelyek alapján Liviust (vagy Sallustiust, Cicerót
etc.) „moralizälö törtenelemfelfogässal”, vagyis azzal vádolni, hogy nem látta
a római történelemnek és azon belül a köztársaság válságának többi mozgató¬
rugóját.
A mores (szokások), amikor a res publica működésével vagy történelmének
magyarázatával kapcsolódik össze, mindazoknak a szabályoknak az összességét
12