Oldal 9 [9]
haza is tért. Az anekdota hitelességét nem tudjuk ellenőrizni, de jól jellemzi azt
a nagy tekintélyt, amelyet Livius és történeti könyvei élveztek, lehet, hogy már
a szerző életében, de halála után mindenképp: elismerően szól róla a császárkor
számos írója és tudósa. Hieronymus szerint, aki születési évét is följegyezte,
a halál szülővárosában, Pataviumban érte.
Haláláig 142 könyvvel (tekerccsel) készült el, de ennek csak egynegyede, 35
könyv maradt ránk (I-X. és XXI-XLV. könyvek). Ezek lefedik a kezdetektől
a Kr. e. 293-ig tartó, illetve a második pun háború kezdete és Kr. e. 167 (a har¬
madik makedón háború vége) közötti éveket. Az elveszett könyvek sem tűntek
el nyomtalanul, ugyanis megőrződtek a könyvek rövid tartalmi kivonatai, illetve
összefoglalói (periochék, epitomék). A folyamatosan megjelenő könyvek 5-ös,
10-es vagy 15-ös egységekbe szerveződtek. A mű elismertsége és monumentá¬
lis mérete együtt azt eredményezte, hogy nagyon korán, már a Kr. u. 1. században
kivonatolni kezdték, és az emberek az utcai könyvárusoknál már nem az egész,
,könyvtárukba be se férő" munkát, csak annak rövidített változatát keresték.
Ahogy a fentiekből is kitűnik, nagyon keveset tudunk Livius életéről, annak
legfontosabb momentumát azonban mégis ismerjük: fáradhatatlanul írt, a száz¬
negyvenkét könyv és annak a sok száz évnek a története, amelyen végighaladt,
kitöltötte az életét. A könyvben Róma története mellett a végeláthatatlan anyag¬
gal birkózó szerző , regénye" is felsejlik. A szerzőé, aki a munkába és egyben
a múltba való visszahúzódásban, az írói hivatásban találja meg a saját útját.
Előszava bevezető mondatainak szerénységén is átüt az ebből fakadó büszkeség
— az alkotó ember büszkesége:
, Hogy hálás munkába fogok-e, ha a Város alapításától kezdve megírom a
római nép történetét, nem tudom biztosan... De bárhogy lesz is, mindenképpen
örömömre szolgál, hogy erőmhöz képest magam is segítettem megőrizni a nép
tetteinek emlékét, amely első a földkerekség népei között, és ha a rengeteg író
között az én hírnevem homályban maradna, akkor is vigasztalást lelnék a neve¬
met beárnyékolók dicsőségében és nagyságában." (Előszó 1-3)
Livius elődei és forrásai. A római múlt
A római történetírás a Kr. e. 3. század végén született. Livius az úgynevezett
annalisták kétszáz éves hagyományát folytatta, illetve zárta le. Az annalesek —
ahogy Livius műve is — a kezdetektől a szerző jelenéig mondták el Róma tör¬
ténetét, és évről évre haladtak, alkalmazkodva a római köztársaság politikáját
meghatározó ritmushoz, a magistratusok egyeves hatalmi ciklusähoz. Az elsö
római történetíró O. Fabius Pictor volt, a régi és nevezetes Fabius gens (nem¬
zetség) leszármazottja, a Rómát irányító hatalmi elit tagja. Művének fennmaradt
töredékeiből úgy tűnik, nála már megvannak Róma elő- és korai történelmének