Seite 566 [566]
segédcsapatokkal és pénzzel támogatta az ellenséget. (9) Publius Scipio jól és
helyesen tette és teszi, hogy azokat, akik fegyverrel támadtak a római nép ellen,
és fogságba estek, ellenségnek tekinti és hadifogságban tartja. (10) Marcus
Aurelius szintén az állam érdekében cselekszik, és a senazus hálás neki, amiért a
római nép szövetségeseit fegyverrel oltalmazza, ha már a szerződés érvénye nem
védi meg őket.
(11) Miután ezzel a kemény válasszal elbocsátották a makedónokat, behívták
a karthágói követeket. Amikor meglátták, hogy élemedett korú, méltóságteljes
emberek — hisz államuk első emberei voltak —, mindenki meg volt győződve
arról, hogy most komolyan veszik a tárgyalást. (12) A követek közül kiemelke¬
dett tekintélyével Hasdrubal, akinek honfitársai a , Kecskegida" melléknevet
adták; ő mindig békét akart, és szemben állt a Barka-párttal. (13) Annál súlyo¬
sabban estek latba szavai, amikor kijelentette, hogy a háborúért nem az állam,
hanem néhány ember mohósága felelős. (14) Az ő beszéde is változatos volt:
hol tisztázni igyekezett magukat a vádak alól, hol beismert egyet-mást, nehogy
a nyilvánvaló tények szemérmetlen letagadásával még jobban megnehezítse a
megbocsátást; hol egyenesen figyelmeztette az atyákat és összeírtakat, hogy
visszafogottan és mértékletesen használják ki kedvező helyzetüket. (15) Hiszen
ha a karthágóiak őrá és Hannóra hallgattak volna! — mondta -, és hajlandóak
lettek volna kihasználni az alkalmat, akkor ők szabhatták volna a békefeltétele¬
ket, amelyekért most folyamodnak. Ritka eset, hogy az emberek jó szerencséjük
mellé megkapják a józan megfontolást is. (16) A római népet az teszi legyőz¬
hetetlenné, hogy szerencsés helyzetében sem feledkezik meg a bölcsességről és
megfontoltságról. Herculesre, épp az lenne furcsa, ha másképpen viselkedne.
(17) Akiknek ugyanis újdonságszámba megy a jó szerencse, azoknak szokott
örömükben elmenni a józan eszük, mivel még nem szoktak hozzá. A római nép
számára viszont a győzelem öröme már megszokott, szinte az unalomig ismert
érzés, és szinte több gyarapodást szerzett birodalmának azzal, hogy megkímél¬
te a legyőzötteket, mint azzal, hogy győzelmeket aratott.
(18) A többiek inkább szánalmat akartak kelteni beszédükkel. Felidézték,
milyen hatalmas volt a karthágói állam, és most milyen mélyre zuhant: nekik,
akik nemrég szinte az egész földkerekséget fegyveres uralmuk alatt tartották,
semmijük sem maradt Karthágó falain kívül. (19) Ezek mögé szorultak be, sem
a szárazföldön, sem a tengeren nem látnak már semmit, ami az övék lenne, és
még városukat és házi isteneiket is csak akkor tarthatják meg, ha a rómaiak nem
akarják haragjukat kitölteni utolsó megmaradt birtokukon is.
! Vö. XXIII. 13.
565