Seite 565 [565]
sítja —; (7) Publius Scipio pedig tartsa meg a nála lévő 40 hadihajót. Ha ezeket
továbbra is Gnaeus Octavius parancsnoksága alá akarja rendelni, akkor Octavius
fővezéri megbízatását erre az évre propraetori minőségben meghosszabbítják;
(8) ha viszont Laeliust nevezi ki az élükre, akkor Octavius térjen vissza Rómá¬
ba, és hozza vissza azokat a hajókat, amelyekre a consulnak nincs szüksége. (9)
A Szardínián szolgálatot teljesítő Marcus Fabiusnak is megszavaztak 10 hadi¬
hajót. A consulokat utasították, hogy sorozzanak két városi légiót, úgyhogy ebben
az évben 14 légió és 100 hadihajó állt az állam rendelkezésére.
42.
(1) Ezután került sor Philipposz és a karthágóiak követeire. Úgy döntöttek,
először a makedónokat fogadják. (2) Ezek változatosan csűrték-csavarták a
beszédet: egyrészt igyekeztek cáfolni a királyhoz küldött római követek pana¬
szait, melyek szerint a makedónok pusztítják a rómaiak szövetségeseinek föld¬
jeit, (3) másrészt még ők emeltek panaszt a római nép szövetségesei, de főleg
Marcus Aurelius ellen,! aki, bár egyike volt a hozzájuk küldött három követnek,
nem tért haza Rómába, hanem katonákat sorozott, a szerződést megszegve?
háborúval zaklatta őket, és többször csapott össze szabályos ütközetben az ő
hadvezéreikkel. (4) Végül pedig azzal a követeléssel álltak elő, hogy szolgáltassák
vissza nekik a makedón katonákat és vezérüket, Szópatroszt, akik zsoldosként
szolgáltak Hannibal seregében, most pedig római hadifogságban vannak.?
(5) Ezzel szemben Marcus Furius, akit Aurelius éppen ezért küldött haza
Makedóniából, kifejtette a következőket: Aureliust azért hagyták ott, nehogy a
római nép szövetségeseit megtörje a zsákmányolás, erőszak és jogtalanság, és
átpártoljanak a királyhoz, de sohasem lépett ki a szövetségesek területéről; (6)
csakis azon fáradozott, hogy a fosztogatók ne hatolhassanak át büntetlenül a
határaikon. Szópatrosz egyébként a bíborpalástosok közé, a király szűkebb
környezetéhez tartozik, onnan küldték el nemrégiben Afrikába 4000 makedón¬
nal és sok pénzzel Hannibal és a karthágóiak segítségére.
(7) Amikor a makedónokat kérdőre vonták minderről, zavarosan válaszoltak,
így aztán a senatus válasza sem volt valami barátságos: A király a háborút kere¬
si magának, és ha így folytatja, hamarosan meg is találja. (8) Kétszeresen is
megsértette a szerződést, egyszer azzal, hogy jogtalanságokat követett el a ró¬
maiak szövetségeseivel szemben, és háborúval zaklatta őket, másrészt azzal, hogy
1 V6. XXX. 26. 2-4.
? 205-ben jött létre a phoinikéi békeszerződés P. Sempronius római fővezér és Philipposz,
illetve a két fél görög szövetségesei között (XXIX. 12.).
3 Vö. XXX. 26. 3, 33. 5.
564