Oldal 556 [556]
követte az Itáliából kivonuló Hannibalt. (7) A lovasságot ő is a szárnyakra ren¬
delte: jobb felől helyezkedtek el a karthágóiak, balról a numidák.
(8) Sokféleképp hangzott a buzdítás ebben a seregben, a sok ember között,
akiknek nem egyezett a nyelve, szokása, törvénye, fegyvere, ruházata, külső
megjelenése, sőt még katonának sem ugyanazért álltak. (9) A segédcsapatokat
azonnal kifizetendő zsolddal biztatta vezérük, amely a hadizsákmány révén meg
fog sokszorozódni; a gallokban tovább szította a velük született, ősi gyűlöletet
a rómaiak ellen; a ligurokat azzal kecsegtette, hogy ha győznek, zordon hegye¬
ikből leköltözhetnek Itália termékeny síkságaira; (10) a mórokat és numidákat
Massinissa féktelen zsarnokságával riogatta: mindegyik más ígéretet vagy fe¬
nyegetést hallhatott. (11) A karthágóiak előtt felidézte szülővárosuk falait, házi
isteneiket, őseik sírjait, gyermekeiket, szüleiket, rettegő asszonyaikat, és azt, hogy
vagy a megsemmisülés és szolgaság, vagy a világuralom vár rájuk, ennél kisebb
jó vagy baj nem érheti őket.
(12) Miközben a pun vezér még javában szónokolt a karthágóiaknak, a többi
vezér pedig a maga honfitársainak, a közéjük vegyült idegeneknek pedig tolmá¬
csok közvetítették mondandójukat, a rómaiaknál felharsantak a kürtök és trom¬
biták, (13) és akkora csatakiáltás hangzott fel, hogy az elefántok saját soraik,
főleg a balszárnyon álló mórok és numidák ellen fordultak. Massinissának nem
volt nehéz tovább fokozni rémületüket, így ezen a szárnyon megfosztotta az
ellenséges sereget a lovasság támogatásától. (14) Néhány elefántot azonban,
amely nem rémült meg, sikerült az ellenség közé hajtani, és ezek nagy pusztítást
végeztek a velesek egységei között, miközben maguk is sok sebet kaptak. (15)
A velesek ugyanis a manipulusok közé visszaszaladva utat nyitottak az elefán¬
toknak, hogy szét ne tiporják őket, majd a hajítófegyvereknek mindkét oldalról
kiszolgáltatott állatokra hajították dárdáikat, (16) amihez csatlakoztak az élcsa¬
patok is. Végül a mindenfelől záporozó dárdák kikergették az elefántokat a római
csatasorból, és ezek is saját csapataikra rohantak: ezúttal éppen a jobbszárnyon
elhelyezkedő karthágói lovasságot futamítva meg. Laelius pedig, amikor észre¬
vette az ellenség megzavarodását, tovább fokozta rémületüket.
34.
(1) Mire a gyalogosok összecsaptak, a punok arcvonala mindkét szárnyon elve¬
szítette lovasságát, és erőben és kilátásokban egyaránt alulmaradtak a rómaiakkal
szemben. Ehhez járult még néhány körülmény, amely jelentéktelennek hangzik,
de az ütközet sorsát annál jobban befolyásolta. A rómaiak csatakiáltása egységes
volt, éppen ezért hangosabbnak és félelmetesebbnek hatott, míg a sok népből
álló másik sereg különböző nyelvű csatakiáltásai hangzavarba fulladtak. (2)
A rómaiakat, akik a maguk és fegyvereik súlyával próbálták eltolni az ellenséget,
555