Seite 542 [542]
vissza Itália partjaira, kárhoztatva istent és embert, és saját fejére is átkot szórva,
amiért katonáit a cannaei győzelem után nem vezette azon véresen Róma ellen.
(8) Scipiónak volt bátorsága Karthágó ellen nyomulni, holott coznsulként Itáliá¬
ban nem is látta a pun sereget; (9) ő pedig, aki százezer fegyverest vágott le
"TIrasumennusnál és Cannaenál, ott sorvadt el Casilinum, Cumae és Nola kör¬
nyékén. — Ilyen vádaskodások és panaszok közepette kényszerült elhagyni az
oly sokáig megszállva tartott Itáliát.
21.
(1) Rómában szinte egyszerre értesültek Magon és Hannibal távozásáról. A két¬
szeres jó hír örömét csökkentette, hogy a római hadvezérekből láthatólag hi¬
änyzott a bätorsäg vagy az erö, hogy a senatus utasítása értelmében itt kössék le
őket, (2) másrészt pedig aggódtak, hogy mi lesz a vége annak, ha a háború egész
ereje egyetlen vezér és sereg ellen fordul.
(3) Ugyanezekben a napokban követek érkeztek Saguntumból, és magukkal
hozták azokat az elfogott karthágóiakat a pénzükkel együtt, akik Hispániába
mentek segédcsapatokat toborozni. (4) 250 font aranyat és 800 font ezüstöt
tettek le a senafus előcsarnokában. (5) Az atyák a foglyokat átvették és börtönbe
záratták, de az aranyat és ezüstöt visszaadták. Köszönetet mondtak a követeknek,
megajándékozták őket, és hajókat adtak nekik, amelyekkel hazatérhetnek His¬
pániába.
(6) Ekkor az idősebb sezazorok felvetették, hogy az emberek tudatáig lassab¬
ban jut el a jó, mint a baj. Emlékezhetnek, milyen félelmet és rémületet keltett
Hannibal átkelése Itáliába, és utána milyen vereségeket, mennyi gyászt éltek át.
(7) Amikor Róma falairól látni lehetett az ellenséges tábort, milyen fogadalma¬
kat tett mindenki együtt és külön-külön! Hányszor lehetett hallani a gyűléseken,
hogy a polgárok kezüket az ég felé tárva felkiáltottak: (8) hát soha nem érik meg
azt a napot, amelyen Itália megszabadul az ellenségtől, és újra békében virágzik
majd? (9) Tizenöt év után végre megadták ezt az istenek, és most nem akad
senki, aki azt javasolná, hogy ezért hálát mondjanak nekik? Az emberek még a
rájuk köszöntő kegyelmet sem fogadják eléggé hálás szívvel, a múltbelire pedig
még kevésbé emlékeznek. — (10) A senazusban minden oldalról felkiáltások
hallatszottak, hogy Publius Aelius praetor tegyen előterjesztést ebben az ügyben.
Megszavazták, hogy ötnapos hálaadó ünnepet rendeznek minden isten vánko¬
sa előtt, és 120 kifejlett állatot áldoznak.
(11) Már elbocsátották Laeliust és Massinissa követeit, amikor jelentés érkezett,
hogy látták Puteoliban a karthágóiak békét kérő küldöttségét, akik onnan szá¬
razföldön folytatják útjukat. Ezért úgy döntöttek, visszahívják Laeliust, hogy az
ő jelenlétében tárgyaljanak a békéről. (12) A karthágóiakat Ouintus Fulvius Gillo,
541