Seite 539 [539]
ban tartotta, ő maga pedig előrelovagolt az első vonalba. A két szárny élén a
praetor és a proconsul minden erejével buzdította a katonákat, hogy nyomuljanak
előre. (3) De miután nem értek el semmit, Quinctilius így szólt Corneliushoz:
, Látod, elhúzódik a viadal, az ellenség félelmét az ellenállás nem várt sikere
kemény helytállássá változtatja; fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb vakmerő¬
ségbe csap át. (4) Rohamra kell indítanunk lovasságunkat, ha meg akarjuk őket
zavarni és visszaszorítani. Ezért vagy te álld a sarat az első jelvényeknél, amíg
én harcba vezetem a lovasságot, vagy én folytatom itt az első vonalban a harcot,
és te indítsd el négy légiónk lovasait az ellenség ellen!
(5) A proconsul kijelentette, hogy a két feladat közül azt vállalja el, amelyikkel
a praetor megbízza. A praezor erre fiával, a tettre kész ifjü Marcusszal együtt a lo¬
vasokhoz ment, lóra parancsolta őket, és hirtelen rohamra indította az ellenség
ellen.
(6) A lovasok okozta zűrzavart tovább fokozta a légiók csatakiáltása, és az
ellenséges csatasor nem is tudott volna helytállni, ha Magon a lovasok első
megmozdulására készenlétben tartott elefántokat azonnal be nem veti. (7) A lo¬
vak megrémültek trombitálásuktól, szaguktól és látványuktól, ami hatástalanná
tette a lovasság segítségét. A közelharcban, ahol lándzsát és kardot lehetett
használni, a római lovasság volt fölényben, de amikor megrémült lovaik messze
elragadták őket, a távolból a numidák céloztak biztosabban. (8) Közben a gya¬
logosoknál a XII. légió, noha nagy része elhullott, inkább már csak becsületből,
mint erejében bízva tartott ki, (9) de nem bírta volna tovább, ha a tartalékból az
első vonalba vezényelt XIII. légió be nem avatkozik a már kétesélyessé váló
küzdelembe.
Magon is bevetette a pihent légiók ellen a tartalékban álló gallokat. (10)
Miután a rómaiak ezeket nagyobb fáradság nélkül szétverték, a XI. légió daszafusai
összetömörültek, és rátámadtak az elefántokra, amelyek már a gyalogosok so¬
rait kezdték megbontani. (11) Mivel a zárt alakzatban támadó állatokra vetett
dárdák közül szinte egy sem tévesztett célt, mindet visszakergették a pun csa¬
tasor közé, négy pedig sebektől borítva összerogyott. (12) Ekkor ingott meg
először az ellenséges arcvonal. Közben látva, hogy elkergették az elefántokat,
minden lovas előrevágtatott, hogy növelje a rémületet és zűrzavart. De amíg
Magon ott állt a jelvények előtt, az ellenség csak lépésről lépésre, rendezetten
hátrált, és lankadatlanul küzdött tovább. (13) Amikor azonban látták, hogy
Magon combját átfúrja egy dárda, összeesik, és szinte félholtan viszik el a csa¬
tából, abban a pillanatban mindnyájan menekülni kezdtek."
! A csata több részlete egybeesik az Indibilis elleni végső ütközet leírásával (XXIX. 2.).
A legszembetűnőbb egyezés, hogy mindkét leírásban a XIII. légió siet a XII. segítségére.
538