Oldal 536 [536]
pálmadíszes tunikával ajándékozta meg. (12) A kitüntetés értékét szavaival is
gyarapította, mondván: a rómaiak szemében nincs nagyobb dicsőség, mint a
diadalmenet, és a diadalmenetet tarték ékességei sem ragyogébbak annäl,! ame¬
lyekkel a római nép a külföldiek közül egyedül Massinissát tisztelte meg.
(13) Ezután Laeliust részesítette dicséretben és ajándékozta meg aranyko¬
szorúval, majd más katonákat is kitüntetett, kit-kit érdeme szerint. (14) Ezek a
kitüntetések enyhítettek a király lelkiállapotán, és reménykedni kezdett, hogy
Syphax eltávolítása után hamarosan egész Numídia az ő hatalmába kerül.
16.
(1) Scipio Rómába küldte Gaius Laeliust Syphaxszal és a többi fogollyal, és vele
együtt útra keltek Massinissa követei is. Aztán visszatelepitette täborät Tunisz¬
ba, és befejezte a megkezdett erődítési munkálatokat.
(2) A karthágóiakat a római hajóhad ellen intézett, rövid távon sikeres táma¬
dásuk után kérészéletű és egyúttal jóformán alaptalan öröm töltötte el. Amikor
azonban hírül vették, hogy fogságba esett Syphax, akihez szinte nagyobb remé¬
nyeket fűztek, mint Hasdrubalhoz és saját seregükhöz, alaposan megrémültek.
(3) Nem hallgattak többé a háborús párt szószólóira, hanem elküldték követ¬
ségbe a vének 30 vezetőjét, hogy kérjenek békét. Ez egy belső tanácskozó tes¬
tület volt náluk, amely rendkívüli befolyással bírt magára az államtanácsra is.?
(4) Amikor ezek megérkeztek a római táborba, a fővezéri sátorba, talpnyalók
módjára — nyilván őshazájuk szokása szerint — földre borultak.? (5) Beszédük
tökéletesen illett ehhez az alacsonyrendű hízelgéshez. Nem tisztázni akarták
magukat a felelősség alól, hanem áthárítani azt Hannibalra és hatalmának tá¬
mogatóira. (6) Irgalmat kértek államuk számára, amelyet polgárai meggondo¬
latlansága már másodszor sodort a pusztulás szélére, és csak akkor maradhat
meg, ha az ellenség ismét megkegyelmez neki. (7) A római nép — mondták — csak
uralkodni akar a legyőzött ellenségen, de nem akarja megsemmisíteni. Ök en¬
gedelmes szolgái lesznek, parancsoljon csak nekik, amit akar.
! Az ajándékok — a tal és a sella curulis kivételével — a diadalmenetet tartó hadvezérek
szokásos jelvényei voltak.
? Ezt a testületet Arisztotelész még nem említi a karthágói államról szóló munkájában.
Feltételezések szerint tagjai vagy volt swfezekből kerültek ki, vagy évente választották őket
az államtanács tagjai közül.
> A proszkünesziszt, az uralkodö elött való leborulást az ókorban perzsa szokásként tartot¬
ták számon. Karthágó sohasem volt perzsa uralom alatt, így Livius csak arra utalhat,
hogy Karthágó anyavarosa, Tiirosz Kr. e. 538-332 k6zétt a perzsa Akhaimenida Biro¬
dalom része volt.
535