Oldal 529 [529]
10.
(1) A rómaiak éppen javában dolgoztak a sáncműveken, amikor megpillantották
onnan a Karthágóból Utica felé vitorlázó ellenséges hajórajt. (2) Ezért abba¬
hagyták az erődítést, elhangzott a parancs az indulásra, és rohanvást útra is
keltek, nehogy váratlan támadás érje hajóikat, amelyek a szárazföld felé, az
ostromra figyeltek, és egyáltalán nem voltak tengeri ütközetre felszerelve. (3)
Hogyan is tudtak volna egy mozgékony, jól felszerelt és felfegyverzett hajóhad¬
dal szemben helytállni ezek a hajók, amelyeket hajító- és ostromgépekkel raktak
meg, és vagy teherhajókként használták őket, vagy szorosan odakormányozták
a fal mellé, hogy töltés vagy híd gyanánt megkönnyítsék a felhatolást?
(4) Ezért visszaérkezése után Scipio a tengeri csaták szokásos gyakorlatával
ellentétben a döfőorros hadihajókat, amelyek a többi védelmét biztosíthatták
volna, a hátsó vonalban, a part mentén sorakoztatta fel, (5) a teherhajókból pedig
négyszeres védőfalat vont az ellenség elé. Ezeket, nehogy soraik a harc zűrza¬
varában felbomoljanak, árbocaiknál és vitorlarúdjaiknál fogva az egyik hajóról
a másikra átvetett erős kötelekkel fogta egybe. (6) Pallókat is rakatott le közéjük,
hogy az egész hajósoron végig lehessen menni, és pontosan az átjárók alatt
térközöket hagytak, hogy a felderítőhajók innen futhassanak ki az ellenség felé,
és ide vonulhassanak biztonságban vissza.
(7) Miután sietve megtették az előkészületeket, amennyire az idő engedte,
Scipio mintegy 1000 válogatott védőharcost rendelt a teherhajókra, ahová főként
hajítófegyvert halmoztak fel hatalmas tömegben, hogy bármilyen hosszúra nyúló
küzdelemre elég legyen. (8) Így felkészülve feszülten várták az ellenség érkezését.
Ha a karthágóiak jobban siettek volna, első támadásukkal legyűrhették volna
a rómaiakat a kapkodó készülődés zűrzavarában. (9) De szárazföldi vereségeik¬
től megtörve már a tengeren sem bíztak eléggé magukban, pedig ott ők voltak
az erősebbek. Így aztán a kényelmes vitorlázással eltelt a nap, és csak este ért el
a hajóraj a kikötőhöz, amelyet az afrikaiak Rusucmonnak neveznek. (10) Más¬
nap napkeltekor a nyílt tenger felől szabályos tengeri csatára sorakoztatták fel
hajóikat, abban a hiszemben, hogy a rómaiak ki fognak hajózni ellenük. (11) De
amikor hosszas várakozás után nem észleltek semmi mozgást az ellenségnél,
végre megtámadták a teherhajókat.
(12) A helyzet nem is emlékeztetett tengeri csatára; inkább olyan volt, mint¬
ha hajók indulnának ostromra várfalak ellen. A teherhajók jóval magasabbak
voltak. (13) Így a punok hadihajóikról többnyire eredménytelenül hajigálták
rájuk dárdáikat, minthogy szinte függőlegesen fölfelé kellett dobniuk, viszont a
teherhajókról sokkal nagyobb erővel, még saját súlyuktól is gyorsulva hullottak
lefelé a dárdák. (14) A pallóhidak alatt lévő réseken át előnyomuló felderítőha¬
jókat és egyéb könnyű dereglyéket a hadihajók először puszta lendületükkel és
528