Seite 503 [503]
hogy harcba induljon Afrika földjéért, amelyen maga is született, és felesége
hazájáért, apjáért és házi isteneiért is.
24.
(1) A király ezzel az üzenettel követeket küldött Scipióhoz, akik Szürakuszaiban
találkoztak vele. (2) Scipio, noha Afrikára vonatkozó terveinek fontos támaszát
és nagy reménységét vesztette el, a követeket sietve visszaküldte Afrikába, még
mielőtt a dolog kitudódik, (3) és levelet küldött velük a királynak, amelyben
nyomatékosan figyelmeztette: ne árulja el a vele kötött vendégbarátság és a római
néppel kötött szövetség kötelezettségeit, az isteni jogot, a hűséget, kézfogásukat
és az isteneket, megállapodásuk tanúit és bíráit. (4) A numidák érkezését azon¬
ban nem lehetett titokban tartani, hiszen ott járkáltak a városban, és nyilvánosan
mutatkoztak a főhadiszállás előtt. Másrészt fennállt a veszély, hogy ha elhall¬
gatják jövetelük célját, az igazság épp azért, mert titkolni próbálják, saját magá¬
tól fog kiszivárogni, és a hadseregben elterjed a félelem, hogy egyszerre kell majd
a király és a karthágóiak ellen harcolniuk. Scipio ezért hamis hírek költésével
előzte meg, hogy az emberek rájöjjenek az igazságra. (5) Gyűlésbe hívta a ka¬
tonákat, és kijelentette: Nem várhatnak tovább; a szövetséges királyok sürgetik,
hogy minél hamarabb keljen át Afrikába. Előbb Massinissa tett személyes lá¬
togatäst Gaius Laeliusnäl, felpanaszolva, hogy halogatässal vesztegetik az időt;
(6) most pedig Syphax küldött követeket, mert ő is furcsállja, hogy mi tart ilyen
sokáig, és kéri, hogy vagy szállítsa át végre a seregét Afrikába, vagy ha változott
a terv, értesítsék őt, hogy intézkedni tudjon a maga és országa érdekében. (7)
Ezért, mivel már minden készen áll, és az ügy többé nem tűr halasztást, feltett
szándéka, hogy hajóhadát elindítja Lilübaionba, oda vonja össze minden gya¬
logos és lovas csapatát is, és az első, kedvező átkelést ígérő napon az istenek
segítségével átkel Afrikába.
(8) Levelet küldött Marcus Pomponiusnak: legyen szíves Lilübaionba jönni,
hogy közösen megtanácskozzák, mely légiókat és hány katonát vigyen magával
Afrikába. (9) A tengerparton is végigküldte a parancsot, hogy minden elfogott
teherhajót Lilübaionba vonjanak össze. (10) Amikor minden Szicíliában állo¬
másozó katona és hajó Lilübaionba érkezett, és sem a városban nem fértek el az
emberek, sem a kikötőben a hajók, (11) mindenki olyan lelkesedéssel várta, hogy
átkeljenek Afrikába, mintha nem is harcolni vinnék őket, hanem a győzelem
biztos jutalmát learatni. Különösen a cannaei seregből megmaradt katonák bi¬
zakodtak, hogy Scipio parancsnoksága alatt végre olyan szolgálatot tehetnek az
államnak, amelynek fejében bevégezhetik szégyenletes katonáskodásukat. (12)
Scipio egyébként sem nézte le a katonáknak ezt a csoportját, mert jól tudta, hogy
Cannaenál nem az ő gyávaságuk miatt szenvedtek vereséget, és hogy az egész
502