döttel, Ouintus Metellusszal, aki erőszakkal visszahurcolta Rhégionba. (2) Mások
szerint maga Scipio küldött egy /egazust és vele a 30 legelőkelőbb római lovagot,
hogy verjék láncra Pleminiust a belviszály főkolomposaival együtt. (3) Ezeket
mind - Scipio koräbbi vagy a praetor frissen kiadott parancsára — Rhégion pol¬
gárainak adták át, hogy tartsák őket őrizet alatt.
(4) A praetor és a küldöttek Lokroiba utaztak, ahol megbízatásuk értelmében
első gondjuk a vallási sérelmek kiengesztelése volt. Felkutatták az összes szent
pénzt, ami Pleminius és a katonák birtokában volt, és azzal együtt, amit maguk¬
kal hoztak, visszatették a kincstárba, majd engesztelő áldozatot mutattak be. (5)
Ezután a praetor gyűlésbe hívta a katonákat. Megparancsolta, hogy vonuljanak
ki a városból, és a nyílt terepen jelölt ki nekik táborhelyet. Rendeletében szigo¬
rú büntetéssel fenyegetett meg minden katonát, aki bent marad a városban, vagy
elvisz magával bármit, ami nem az övé. A lokroibelieket — így állt a rendeletben
— felhatalmazza, hogy aki felismeri valamelyik vagyontárgyát, visszaveheti, és
kártérítést kérhet azért, amit nem talál meg. (6) Mindenekelőtt a szabad sze¬
mélyeket kell azonnal visszaadni a lokroibelieknek; aki erre nem hajlandó, az
nem csekély büntetésre számíthat.
(7) Ezután a lokroibelieket hívta gyűlésbe. A római nép és senaéus visszaadja
szabadságukat és saját törvényeiket — mondta nekik. — Ha valaki vádat akar
emelni Pleminius vagy bárki más ellen, jöjjön vele Rhégionba. (8) Ha pedig
államuk nevében Scipio ellen akarnak panaszt tenni a Lokroiban isten és ember
ellen elkövetett gyalázatos cselekedetekért, amelyek az ő parancsára vagy jóvá¬
hagyásával történtek, küldjenek követeket Messzanába, ott majd ő és a bizottság
kivizsgálja a dolgot.
(9) A lokroibeliek köszönetet mondtak a praetornak, a kiküldötteknek, a
senatusnak és a római népnek. Elmennek, hogy vádat emeljenek Pleminius ellen
— mondták. — (10) Scipio azonban, noha nemigen rázták meg a Lokroi polgä¬
rait ért sérelmek, mégiscsak olyan ember, akit inkább akarnak barátjuknak, mint
ellenségüknek. Meg vannak győződve, hogy a sok szörnyűség nem Publius
Scipio parancsára és jóváhagyásával történt, (11) csak éppen vagy túl sokat adott
Pleminius szavára, az övékre pedig semmit, vagy pedig neki is olyan az alapter¬
mészete, hogy inkább csak megelőzni akarja a bűnt, de arra már nincs lelkiere¬
je, hogy a vétkeket meg is torolja.
A praetor és a bizottság egyaránt megkönnyebbült, hogy Scipio ellen nem
kell vizsgálatot indítaniuk. (12) Pleminiust és mintegy 32 társát bűnösnek nyil¬
vánították, és bilincsbe verve küldték Rómába. (13) Majd elutaztak Scipióhoz,
hogy saját szemükkel győződjenek meg mindarról, amit a szóbeszéd a fővezér
elpuhult életmódjáról és a katonai fegyelem meglazulásáról híresztelt, és tapasz¬
talataikról beszámoljanak Rómában.