Page 485 [485]
nusokba. (3) A íribunusok parancsára elvették tőle a kelyhet. Ebből hangos civa¬
kodás támadt, végül pedig Pleminius és a zribunusok katonái egymásnak estek.
A tömeg és a felfordulás egyre nőtt, ahogy a többiek is odagyűltek, és övéik olda¬
lán beszálltak a verekedésbe. (4) Pleminius katonái húzták a rövidebbet. Vérző
sebeiket mutogatva, hangos méltatlankodással csődültek vezérükhöz, és felemle¬
gették, hogy a veszekedés során őt is milyen becsmérlő szavakkal illették egyesek.
Erre ő haragtól lángolva kirohant házából, és hívatta a éribunusokat. Megparan¬
csolta, hogy vetkőztessék le őket, és készítsék elő a vesszőket.
(5) Miközben ruhájuk lerángatásával vesződtek — ők ugyanis ellenálltak, és
katonáikhoz kiáltoztak segítségért —, hirtelen mindenfelől odatódultak az imén¬
ti győzelemtől nekiszilajodott katonák, mintha az ellenség ellen szólították volna
őket fegyverbe. (6) Amikor meglátták, hogy zribunusaikat már elkezdték vesz¬
szőzni, még sokkal féktelenebb haragra gerjedtek. Nemcsak a rangot, de még az
emberséget sem véve tekintetbe, magát a /egatust vették célba, miután a /iczorainak
is csúnyán ellátták a baját. (7) Mihelyt sikerült őt elszakítani övéitől, könyörte¬
lenül nekiestek, aztán orrát-fülét levágva, félholtan otthagyták.
(8) Scipio, miután Messzanában jelentést kapott a történtekről, néhány nap
múlva egy hatevezősoroson átkelt Lokroiba, és vizsgálatot tartott Pleminius és
a tribunusok ügyében. Pleminiust felmentette a felelősség alól, és meghagyta ott
betöltött helyőrség-parancsnoki tisztségében, viszont a éribunusokat vétkesnek
nyilvánította, és bilincsbe verette, hogy szállítsák őket Rómába a senazus elé.
Azzal visszautazott Messzanába, onnan pedig Szürakuszaiba. (9) Pleminius
azonban nem bírt a bosszúvágyával. Úgy vélte, Scipio közönyösen kezelte és
túlságosan könnyen vette az ő sérelmét, és a viszály igazi lényegét más nem
láthatja át, csak az, aki a szörnyű cselekedet áldozatává vált. (10) Így aztán maga
elé hurcoltatta a zridunusokat, és minden lehetséges kínzást végigpróbált rajtuk,
amit emberi test csak elszenvedhet. De nem érte be azzal, hogy életükben meg¬
büntette ellenfeleit: miután halálra gyötörte őket, holttestüket is otthagyta te¬
metetlenül. (11) Hasonló kegyetlenséggel járt el azokkal az előkelő lokroibeli¬
ekkel szemben is, akikről hallotta, hogy elmentek Scipióhoz panaszt tenni az ő
jogtalanságai miatt. (12) Ha eddig vágyai vagy kapzsisága sarkallta őt példátlan
szörnyűségekre a szövetségesekkel szemben, most bosszúvágyában ezek sokszo¬
rosát követte el, szégyenletes és gyűlöletes hírbe hozva nemcsak saját magát, de
fővezérét is.
10.
(1) Már közeledett a választógyűlés ideje, amikor megérkezett Rómába Publius
Licinius consu/ levele. Őt magát és seregét — írta — súlyos járvány sújtja, és nem
is tudnának helytállni, ha ugyanaz a csapás nem érte volna utol talán még na¬
484