Oldal 467 [467]
hogy az utókor emlékezetében is tovább éljünk. (6) Meggyőződésem szerint
éppen a legkiválóbbakkal esik meg, hogy nemcsak a jelen, de minden idők nagy
embereihez mérik magukat. (7) Valóban nem titkolom, Quintus Fabius, hogy
nemcsak utol akarlak érni dicsőségben, hanem — ne vedd rossz néven — ha képes
leszek rá, felül is szeretnélek múlni. (8) Nem szabad úgy tekintened rám, és
nekem sem a fiatalabbakra, hogy nem látjuk szívesen, ha bármelyik polgártársunk
hozzánk hasonlóvá válik, mert ez nemcsak azoknak válik kárára, akiktől irigyel¬
jük az előrejutást, hanem az államnak is, sőt jóformán az egész emberiségnek.
(9) Fabius kifejtette, milyen roppant veszély leselkedik ram, ha atkelek A fri¬
kába, és úgy látszott, nemcsak a seregért és az államért aggódik, hanem az én
sorsomért is. (10) Mi ez a hirtelen aggodalom? Amikor apámat és nagybátyámat
megölték, két seregünket majdnem egy szálig lekaszabolták, Hispánia elveszett,
mindent a négy pun hadsereg és vezér tartott rettegésben fegyveres uralma alatt,
(11) és erre a háborúra kerestek hadvezért, rajtam kívül egyetlen pályázó sem
akadt, a római nép pedig 24 éves létemre rám ruházta a fővezérséget.! (12) Akkor
hogyhogy senki nem emlegette ifjú koromat, az ellenség erejét, a háború nehéz¬
ségeit, apám és nagybátyám friss vereségét? Talán súlyosabb szerencsétlenség
ért minket mostanság Afrikában, mint akkor Hispániában? (13) Vagy a punok
nagyobb seregekkel, több és jobb hadvezérrel rendelkeznek most Afrikában,
mint akkor Hispániában? Vagy én voltam akkor érettebb a hadviselésre, mint
most? (14) Vagy a karthágóiak ellen vívott háborúra megfelelőbb hadszíntér
Hispánia, mint Afrika? Most, miután szétvertem és megfutamítottam négy pun
sereget, számtalan várost rohammal bevettem vagy megfélemlítéssel megadásra
kényszerítettem, (15) leigáztam mindent egészen az óceánig, sok fejedelmet, sok
vad törzset, és visszafoglaltam egész Hispániát, úgyhogy nyoma sem maradt ott
a háborúnak — (16) most nem nehéz lekicsinyelni tetteim jelentőségét. Hercu¬
lesre, ha majd győztesen térek vissza Afrikából, éppen ilyen könnyű lesz lekicsi¬
nyelni azt a hadjáratot is, amelyet most egyesek iszonyatossá nagyítanak szava¬
ikkal, hogy visszatartsanak tőle.
(17) Fabius azt állítja, hogy Afrikát meg sem lehet közelíteni, egyetlen kikö¬
tője sincs nyitva előttünk. Felemlegeti, hogyan esett fogságba Afrikában Marcus
Atilius, de úgy állítja be, mintha Atilius azonnal kudarcot vallott volna, mihelyt
megérkezett Afrikába. Arra már nem akar emlékezni, hogy ez előtt a fölöttébb
balszerencsés hadvezér előtt mégiscsak nyitva álltak Afrika kikötői, és az első
évben fényes győzelmeket aratott, sőt ami a karthágói hadvezéreket illeti, velük
! Lásd XXVI. 18.
? Scipio ekkor (Kr. e. 205-ben) 30 éves volt.
466