OCR
32. (1) Scipio azzal, hogy lelkiismeretesen kifizette a zsoldot mindenkinek, vétkesnek és ártatlannak egyaránt, de még inkább mindenkivel szemben barátságos tekintetével és szavaival könnyen visszaszerezte katonái jóindulatát. (2) Mielőtt elindult volna a sereggel Új-Karthágóból, gyűlésbe hívta őket. Hosszas kirohanást intézett a hűtlenül fellázadt fejedelmek ellen, (3) és kijelentette: Korántsem olyan lelkülettel indul e gaztett megtorlására, mint amilyennel nemrég polgártársai eltévelyedését orvosolta. (4) Akkor, mintha saját húsába vágott volna, sóhajtozva és könnyek között engesztelte ki 30 ember fejével 8000 katona oktalanságát vagy vétkét; most azonban derűsen és emelt fővel indul ilergest ölni. (5) Hiszen ezekkel nem egy földön született, és semmiféle kötelék nem kapcsolja őt hozzájuk; az egyetlen köteléket, a hű barátságot pedig ők maguk tépték szét bűnös tettükkel. (6) Hadseregével szemben — azon felül, hogy mind polgártársai vagy latin szövetségesek — az is részvétre indítja, hogy alig akad itt katonája, akit ne nagybátyja, Gnaeus Scipio, a provinciába küldött első római hadvezér, vagy apja, a consul, vagy ő maga hozott volna ide Itáliából. (7) Mind úgy ismerik a Scipiókat és jósjeleiket, mint a tenyerüket. Ő magával akarja őket vinni hazájába, a jól megérdemelt diadalmenettre, és reméli, hogy mellette fognak állni, amikor majd consulságra pályázik, mintha mindnyájuk közös tisztsége volna a tét. (8) Ami az előttük álló vállalkozást illeti — mondta —, ezt csak az tekintheti háborúnak, aki nem emlékszik az ő hőstetteire. Herculesre, neki nagyobb gondot jelent Magon, aki néhány hajójával a föld peremén túlra, az óceán egy szigetére menekült," mint az ilergesek. (9) Ott mégiscsak egy karthágói hadvezér tartózkodik egy mégoly kis létszámú, de pun sereg élén. Ezek meg csak rablók és rablóvezérek, akik ahhoz ugyan még elég erősek, hogy szomszédaik földjeit végigdúlják, házait felégessék, jószágát elrabolják, de egy szabályos ütközetben már kevésnek bizonyulnak: ha csatára kerül a sor, inkább gyors lábukban, mint fegyvereikben bízva fognak küzdeni. (10) Nem azért vonul hát velük az ilergesek ellen, még mielőtt provinciájából eltávozna, mintha veszélyesnek tartaná őket, vagy egy új háború csíráját látná bennük, hanem először is azért, hogy bűnös elpártolásuk ne maradjon megtorlás nélkül, (11) másodszor pedig, hogy ne mondhassa senki, hogy ebben a hihetetlen bátorsággal és szerencsével meghódított provinciában egy szál ellenség is maradt. (12) Ezért az istenek segítségével kövessék őt, nem annyira háborúba — hisz nem egyenrangú ellenféllel kell megküzdeniük -, inkább hogy lesújtsanak a bűnösökre. ! Gades városa egy szigeten feküdt. 451