Oldal 440 [440]
OCR
22. (1) Közben a /egazusok változatlan eréllyel folytatták a háborút. Marciusnak, miután átkelt a Baetis (a helybéliek nyelvén Cirtes) folyón, két gazdag város harc nélkül megadta magát. (2) Astapa városa! mindig a karthágóiak oldalán állt. De lakói nem is ezzel szolgáltak rá a rómaiak haragjára, inkább azzal, hogy a háborúban szokásos mértéket meghaladó gyűlölettel viseltettek irántuk. (3) Városuk korántsem volt bevehetetlen sem fekvése, sem erődítettsége folytán, hogy ez indokolhatta volna kihívó viselkedésüket. Ennek ellenére rablást kedvelő természetük arra késztette őket, hogy be-betörjenek a római szövetségesek szomszédos területeire, és elfogdossák az arra kószáló római katonákat, markotányosokat vagy kereskedőket. (4) Sőt amikor egy nagyobb úti társaság vonult át területükön — hiszen kis csoportban nem volt biztonságos arra járni —, a városbeliek csapdát állítottak nekik, és egy kedvezőtlen helyen körülzárták és lemészárolták őket. (5) Amikor a római sereg a város alá vonult, hogy megostromolja, a polgárok vétkeik tudatában azt sem látták biztonságosnak, ha a várost átadják ádáz ellenségeiknek, de falaiktól és fegyvereiktől sem remélhették megmenekülésüket. Ezért iszonyú és kegyetlen rémtettre szánták el magukat saját magukkal és hozzätartozöikkal szemben.? (6) Kijelöltek a varos féterén egy helyet, oda hordták össze vagyonuk legértékesebb darabjait. Erre a halomra ráültették asszonyaikat és gyermekeiket, majd az egészet körülrakták fahasábokkal, és rőzsekötegeket hajítottak rá. (7) Azután megparancsolták 50 fegyveres ifjúnak, hogy mindaddig, amíg a csata eredménye bizonytalan, őrködjenek vagyonuk és vagyonuknál is drágább szeretteik fölött; (8) ha pedig látják, hogy az ütközet eldőlt, és küszöbön áll a város elfoglalása, legyenek tudatában, hogy mindazok, akik most a szemük előtt vonulnak ki a csatába, ott fogják halálukat lelni. (9) Az égi és alvilági istenekre kérik őket: gondoljanak szabadságukra, amelynek e napon vagy a dicsőséges halál, vagy a szégyenletes szolgaság vet véget, és ne hagyjanak meg semmit, amin a felbőszült ellenség kitöltheti a dühét. (10) Ott van a kezükben a tűz és vas; és inkább hű baráti kezek végezzenek mindazzal, ami pusztulásra van ítélve, semmint hogy gőgjében az ellenség űzzön csúfot belőle. — (11) Buzdító szavaikhoz iszonyú átkot is fűztek arra az esetre, ha valakit a reménység vagy a lelki gyengeség eltántorítana szándékától. Ezután viharos lendülettel kirontottak a nyitott kapukon. ! Plinius (Zermészetrajz III. 12) Ostippo néven említi a várost; a feliratos anyagban is így szerepel. ? Hasonló eseményekről olvashatunk Saguntum (XXI. 14.) és Abüdosz (XXXI. 17-18.) ostromának elbeszélésében. 439
