Page 440 [440]
22.
(1) Közben a /egazusok változatlan eréllyel folytatták a háborút. Marciusnak,
miután átkelt a Baetis (a helybéliek nyelvén Cirtes) folyón, két gazdag város
harc nélkül megadta magát.
(2) Astapa városa! mindig a karthágóiak oldalán állt. De lakói nem is ezzel
szolgáltak rá a rómaiak haragjára, inkább azzal, hogy a háborúban szokásos
mértéket meghaladó gyűlölettel viseltettek irántuk. (3) Városuk korántsem volt
bevehetetlen sem fekvése, sem erődítettsége folytán, hogy ez indokolhatta volna
kihívó viselkedésüket. Ennek ellenére rablást kedvelő természetük arra késztet¬
te őket, hogy be-betörjenek a római szövetségesek szomszédos területeire, és
elfogdossák az arra kószáló római katonákat, markotányosokat vagy kereskedő¬
ket. (4) Sőt amikor egy nagyobb úti társaság vonult át területükön — hiszen kis
csoportban nem volt biztonságos arra járni —, a városbeliek csapdát állítottak
nekik, és egy kedvezőtlen helyen körülzárták és lemészárolták őket.
(5) Amikor a római sereg a város alá vonult, hogy megostromolja, a polgárok
vétkeik tudatában azt sem látták biztonságosnak, ha a várost átadják ádáz ellen¬
ségeiknek, de falaiktól és fegyvereiktől sem remélhették megmenekülésüket.
Ezért iszonyú és kegyetlen rémtettre szánták el magukat saját magukkal és
hozzätartozöikkal szemben.? (6) Kijelöltek a varos féterén egy helyet, oda hord¬
ták össze vagyonuk legértékesebb darabjait. Erre a halomra ráültették asszonya¬
ikat és gyermekeiket, majd az egészet körülrakták fahasábokkal, és rőzseköte¬
geket hajítottak rá. (7) Azután megparancsolták 50 fegyveres ifjúnak, hogy
mindaddig, amíg a csata eredménye bizonytalan, őrködjenek vagyonuk és va¬
gyonuknál is drágább szeretteik fölött; (8) ha pedig látják, hogy az ütközet eldőlt,
és küszöbön áll a város elfoglalása, legyenek tudatában, hogy mindazok, akik
most a szemük előtt vonulnak ki a csatába, ott fogják halálukat lelni. (9) Az égi
és alvilági istenekre kérik őket: gondoljanak szabadságukra, amelynek e napon
vagy a dicsőséges halál, vagy a szégyenletes szolgaság vet véget, és ne hagyjanak
meg semmit, amin a felbőszült ellenség kitöltheti a dühét. (10) Ott van a ke¬
zükben a tűz és vas; és inkább hű baráti kezek végezzenek mindazzal, ami
pusztulásra van ítélve, semmint hogy gőgjében az ellenség űzzön csúfot belőle.
— (11) Buzdító szavaikhoz iszonyú átkot is fűztek arra az esetre, ha valakit a
reménység vagy a lelki gyengeség eltántorítana szándékától. Ezután viharos
lendülettel kirontottak a nyitott kapukon.
! Plinius (Zermészetrajz III. 12) Ostippo néven említi a várost; a feliratos anyagban is így
szerepel.
? Hasonló eseményekről olvashatunk Saguntum (XXI. 14.) és Abüdosz (XXXI. 17-18.)
ostromának elbeszélésében.
439