Oldal 424 [424]
OCR
nem ingatta meg lelkierejüket, és buzdította őket, hogy a jövőben is hasonló állhatatossággal tartsanak ki a vele való szövetség mellett, ha nem akarnak osztozni Óreosz és Opusz lakóinak sorsában. Ezután Khalkiszból Óreoszba hajózott, (13) ahol a város kormányzását és védelmét rábízta azokra az előkelőkre, akik városuk elfoglalásakor inkább elmenekültek, semhogy megadják magukat a rómaiaknak. Majd Euboiából átkelt Démétriaszba, ahonnan annak idején szövetségesei segítségére indult. (14) Ezután Kasszandreiában 50 hadihajó gerincét fektette le; a munka elvégzésére sok hajóácsot szerződtetett. Mivel pedig Hellaszban helyreállt a nyugalom, részben Attalosz elvonulása miatt, részben mert ő maga idejében sietett szorongatott szövetségesei segítségére, visszatért birodalmába, hogy háborút kezdjen a dardánok ellen. 9. (1) Annak a nyárnak a végén, amelyen Hellaszban mindez lejátszódott, Ouintus Fabius (Maximus fia) Marcus Livius consul Rómába küldött követeként bejelentette a senatusnak, hogy a consul véleménye szerint Gallidt Lucius Porcius is eléggé meg tudja védeni a maga légióival, ő pedig eljöhetne onnan, és visszahozhatná a consuA légiókat is. (2) Erre az atyák úgy döntöttek, hogy ne csak Marcus Livius térjen vissza a Városba, hanem tiszttársa, Gaius Claudius is. (3) A határozatban az volt az egyetlen különbség, hogy Marcus Liviusnak vissza kellett hoznia a seregét is, Nero Hanniballal szemben álló légióinak viszont állomáshelyükön kellett maradniuk. (4) A consulok levélváltás útján megegyeztek, hogy amint teljes egyetértésben szolgálták az állam érdekeit, úgy egyszerre lépnek majd be a Városba is, hiába érkeznek különböző vidékekről; tehát amelyikük elsőnek ér Praenestébe, az várja meg ott tiszttársát. (5) Úgy adódott, hogy mindketten ugyanazon a napon érkeztek meg Praenestébe. Miután rendeletet küldtek Rómába, hogy a senatus három nap múlva teljes létszámban üljön össze Bellona szentélyében, a Város alá vonultak. Az egész lakosság kitódult eléjük. (6) Mindenki körülöttük tolongott; nemcsak üdvözölték őket, de mindenki szerette volna megérinteni a consulok győztes jobbját; egyesek gratuláltak nekik, mások köszönetet mondtak, hogy megmentették az államot. (7) A senatusban, ahogy minden hadvezér szokta, először beszámoltak tevékenységükről, azután azt kérték, hogy az állam ügyeinek szerencsés és bátor intézéséért adjanak hálát a halhatatlan isteneknek, nekik pedig engedjék meg, hogy diadalmenetben vonuljanak be a Városba. (8) Az atyák azt válaszolták, hogy teljesítik kérésüket, elsősorban az istenek iránt érzett megérdemelt hálából, azután pedig a consulok érdemeiért. (9) Megszavazták, hogy kettőjük nevében 423
