Oldal 423 [423]
OCR
hallották, hogy Attalosz és a rómaiak elindultak Óreoszból, és féltek, hogy rájuk támadnak, ha behatolnak a Rhionon, a Korinthoszi-öböl szűk bejáratán. 8. (1) Philipposzt bántotta és aggasztotta, hogy noha mindenhová szélsebesen igyekezett eljutni, sehová sem érkezett meg idejében, és gyorsaságát kikacagta a szerencse, amely az orra elől kapott el mindent. (2) A gyűlésen azonban titkolta elkeseredését, és önbizalmat sugárzó beszédet mondott. Tanúul hívott istent és embert, hogy ő mindig mindenütt ott volt: ahol csak megcsördült az ellenség fegyvere, ő a lehető leggyorsabban ott termett; (3) viszont aligha lehet eldönteni, hogy ebben a háborúban az ő bátorsága vagy az ellenség gyávasága volt-e nagyobb. Így csúszott ki a kezéből Opusz előtt Attalosz, Khalkisznál Sulpicius, az elmúlt napokban pedig Makhanidasz. (4) Csakhogy szégyen a futás, de nem is mindig hasznos, és nem szabad nehéznek tartani egy olyan háborút, amelyben ha egyszer sikerül összecsapni az ellenséggel, máris biztos a győzelem. (5) Ami a legfontosabb: kezében van az ellenség beismerő vallomása, hogy ereje nem ér fel az övével. Hamarosan a végső győzelem is a kezében lesz, és nem fognak nagyobb sikerrel küzdeni ellene, mint amilyenre láthatólag számitanak. . (6) A szövetségesek örömmel hallgatták a kirdly szavait. O aztän visszaadta az akhajoknak Héraiat és Triphüliât', Alipheirât pedig a megalopolisziaknak ítélte oda, mivel be tudták bizonyítani, hogy az ő területükhöz tartozott. (7) Majd az akhájoktól kapott hajókkal — három négyevezősorossal és három kétevezősorossal — átkelt Antikürába. (8) Itt magához vette még azt a hét ötevezősorost és több mint 20 /emboszt, amelyeket koräbban a Korinthoszi-6bôlbe irányított, hogy egyesüljenek a karthágói hajóhaddal. Ezekkel együtt útnak indult, és partra szállt az aitóliai Erüthrainál, amely Eupalion közelében található. (9) Erről azonban az aitólok is tudomást szereztek: minden ember, aki a földeken vagy a közeli erődítményekben, Potidaniában vagy Apollóniában tartózkodott, az erdőkbe és a hegyekbe menekült; (10) a támadók csak azt a jószágot zsákmányolhatták el és terelhették hajóikra, amelyet a menekülők sietségükben nem tudtak elhajtani. A király ezt és a többi zsákmányt Aigionba küldte Nikiasszal, az akhäjok szfrategoszäval, majd elhajözott Korinthoszba, és megparancsolta, hogy csapatai innen szárazföldi úton, Boiótián át vonuljanak tovább. (11) Ő maga Kenkhreaitól végighajózott Attika partjai mentén, Szunion fölött, és jóformán az ellenséges hajórajon keresztül ért el Khalkiszba. (12) Itt megdicsérte a polgárokat hűségükért és bátorságukért, hogy sem a félelem, sem a remény 1 Elisz tengerparti területe az Alpheiosz folyótól délre. 422
