Seite 417 [417]
szétküldte a városokba, hogy önmagukat falakkal, a falakat pedig fegyvereikkel
védjék meg.
3.
(1) Scipio, amikor látta, hogy a háború szétszóródott, és nem túl nagy, de annál
hosszadalmasabb lenne körbehódítani minden egyes várost, a visszatérés mellett
döntött. (2) De hogy mégse engedje át ezt a területet az ellenségnek, 10 000 gya¬
logossal és 1000 lovassal elküldte testvérét, Lucius Scipiót, hogy vegye ostrom
alá a környék legerősebb városát, amelyet a barbárok Orongisnak neveztek. (3)
A város a bastetanus nép maesessis törzsének a területén fekszik, földje termé¬
keny, lakói ezüstöt is bányásznak. Ez a város szolgált Hasdrubal támaszpontjá¬
ul a szárazföld belsejében lakó népek elleni portyázásaihoz.
(4) Scipio a város mellett ütötte fel táborát. Mielőtt körülsáncolta volna a
várost, embereket küldött a kapukhoz, hogy próbáljanak közvetlen beszélgetés¬
be elegyedni a városbeliekkel, megkörnyékezni őket, és tanácsolják azt nekik,
hogy inkább a rómaiak barátságával ismerkedjenek meg, ne az erejükkel. (5) De
miután nem kapott barátságos választ, árkot és kettős sáncot húzatott a város
köré, seregét pedig három részre osztotta, hogy az egyik mindig a várost ostro¬
molja, miközben a másik kettő pihen. (6) Amikor az első seregrész megkezdte
az ostromot, kegyetlen és kétesélyes küzdelem kezdődött. A rómaiak a lezúdu¬
ló lövedékek miatt alig tudtak a falak alá jutni és odavinni a létrákat. (7) Akik¬
nek mégis sikerült odatámasztani a létrájukat, azokat vagy az e célra készített
villákkal lökdösték le, vagy vashorgokat dobtak rájuk felülről, így fennállt a
veszély, hogy a levegőben felhúzzák őket a falra.
(8) Scipio észrevette, hogy túl kevés katonát küldött harcba, így kiegyenlítet¬
té vált a küzdelem, az ellenség pedig már azzal is előnyben van, hogy a falakról
harcol. Visszahívta hát az első seregrészt, és a két másikkal egyszerre támadott
a városra. (9) Ez annyira megrémítette az első csapattal vívott küzdelemben már
kimerült ellenséget, hogy nemcsak a városbeliek menekültek el hirtelen a falak¬
ról, de a pun helyőrség is megijedt, hogy elárulják a várost, és őrhelyeit feladva
egy ponton gyülekezett össze. (10) A városbeliek ezután attól kezdtek tartani,
hogy az ellenség, ha benyomul a városba, válogatás nélkül levág mindenkit, aki
útjába esik, legyen az pun vagy hispán. (11) Ezért hirtelen kitárták a kaput, és
csapatostul özönlöttek ki a városból, pajzsukat maguk elé tartva, hogy le ne
dárdázzák őket messziről, és fegyvertelen jobbjukkal integetve annak jeléül, hogy
kardjukat már eldobták. (12) Nem tudni, hogy az ostromlók ezt a távolból nem
látták, vagy pedig valami cselt gyanítottak — mindenesetre rátámadtak a szöke¬
! Lásd XXIV. 42. 5, a hozzá fűzött jegyzettel.
416