Seite 397 [397]
megszabadult közhangulatot egy újabb híradás kavarta fel, ezúttal Frusinóból,
ahol négyéves gyerek nagyságú óriáscsecsemő született; de nem is a nagysága volt
benne a legfurcsább, hanem az, hogy — akárcsak a Sinuessában két éve született
csecsemőnél! — nem volt egyértelmű, hogy fiú-e vagy lány. (6) Ezt aztán szörnyű
és rettenetes csodajelnek nyilvánították az Etruriából hívott Aaruspexek: kijelen¬
tették, hogy el kell távolítani Róma felségterületéről, és a nyílt tengeren el kell
süllyeszteni úgy, hogy ne is érintkezhessen a szárazfölddel. (7) A gyermeket élve
egy ládába zárták, kihajóztak vele a tengerre, és ott a vízbe hajították. A pontifexek
azt is elrendelték, hogy háromszor kilenc szűznek kell végigvonulnia a Városon
egy szent éneket énekelve." Miközben ezek a Megállító Iuppiter szentélyében
betanulták az éneket, amelyet Livius költő szerzett, villám csapott Iuno Király¬
nőnek az Aventinuson álló szentélyébe. (8) A Aaruspexek azt a szakvéleményt
adták, hogy ez a csodajel a matrónákra vonatkozik, és az istennőt ajándékkal kell
kiengesztelniük. (9) Erre a curulis aedilisek rendelettel összehivtak a Capitolium¬
ra minden asszonyt, aki Róma városában vagy annak tíz mérföldes körzetében
lakik, és ezek kiválasztottak maguk közül 25-öt, hogy ők gyűjtsék az asszonyok
hozományából elkülönített adományokat. (10) Ebből egy aranytálat készíttettek
ajándékul, és ezt vitték az Aventinusra, ahol a matrónák áhítatos és tiszta áldo¬
zatot mutattak be.
(11) A decemvirek hamarosan kijelölték a másik, ugyanennek az istennőnek
szóló áldozat időpontját is. A szertartás rendje a következő volt: Apollo szenté¬
lyétől két fehér tehenet vezettek a Porta Carmentalison át a Városba, (12) utánuk
vitték Iuno Királynő két, ciprusfából faragott szobrát. (13) Azután következett
hosszú ruhában a 27 szűz, szent éneket zengve Iuno Királynő tiszteletére. Ezt
az éneket a korabeli csiszolatlan ízlés talán dicséretre méltónak találta, de ha
idéznék belőle, a mai olvasók már idegenszerűnek és művészietlennek találnák."
A szüzek sora után a decemvirek haladtak bíborszegélyes tógában, fejükön ba¬
bérkoszorúval. (14) A kaputól a Vicus Iugariuson vonultak a Forumra. Itt meg¬
1! Vö. XXVII. 11. 4—5.
? Ez a görög eredetű szertartás, amelyet a fejezet vége (11-15) ennek megfelelően a szent
cselekményekért felelős decemvirek hatáskörébe utal, valószínűleg a hermafrodita csecse¬
mők születése által képviselt csodajel általánosan elfogadott engesztelési módja volt.
3 Livius Andronicusról lásd: VII. 2. 8-9, a hozzá fűzött jegyzettel.
! A szerzőnek ez a megjegyzése arra utal, hogy Livius Andronicus elveszett Iuno-himnu¬
szát az ő korában még ismerték, sőt forrása talán idézte is. A himnusz valószínűleg
versus Saturniusban, a római szakrális költészet ősi versmértékében íródott, amely a latin
hexameter megjelenése után hamar elvesztette régi jelentőségét, és a csiszolatlan régiség
megtestesítőjévé vált a köztudatban.
396