Seite 392 [392]
OCR
Dümaitól elindulva, tíznapos menetelés után Akhaián, Boiótián és Euboián át megérkezett a thesszáliai Démétriaszba. 33. (1) Itt újabb hírnökök járultak elé, még nagyobb zavargások hírével: a dardánok beözönlöttek Makedóniába, már elfoglalták Oresztiszt!, leereszkedtek az Argesztaiosz-síkságra; és a barbárok között erősen tartja magát a hír, hogy Philipposzt megölték. (2) Annak a hadműveletnek a során ugyanis, amelyet a Sziküón földjét pusztító rómaiak ellen hajtott végre, száguldó lova nekivitte egy kiálló faágnak, amely letörte sisakja egyik szarvát. (3) Ezt egy aitól megtalálta, és elvitte Aitóliába Szkerdilaidaszhoz, aki ismerte a király sisakdíszét; így széltében elterjedt a hírt, hogy a király elesett. (4) Miután a király elvonult Akhaiából, Sulpicius megérkezett Aiginara hajéhadaval, és egyesitette seregét Attaloszéval. (5) Az akhájok Messzénétől nem messze szerencsés ütközetet vívtak az aitólok és élisziek ellen. Attalosz király és Publius Sulpicius Aiginán töltötte a telet. (6) Titus Quinctius consul az év végén, miutan a valasztégytilés és a jatékok megtartására Titus Manlius Torquatust nevezte ki dictatornak, belehalt sebesiilésébe. Egyes írók azt állítják, hogy Tarentumban, mások, hogy Campaniaban érte a halál. (7) Így — amire még egyetlen háborúban sem volt példa — mindkét consul halálos sebet kapott, és mintegy elárvultan hagyták az államot, ráadásul még csak említésre méltó csatát sem vívtak. Manlius dictator Gaius Serviliust nevezte ki lovassági főparancsnoknak, aki akkor aedilis curulis volt. (8) A senatus az első napon, amikor összeült, mindjárt elrendelte, hogy a dicíafor tartsa meg a nagyszabású ünnepi játékokat, amelyeket Gaius Flaminius és Gnaeus Servilius consulsága idején [217] Marcus Aemilius varosi praetor alapitott,’ és amelyeknek ötévenkénti megtartására fogadalmat tett. A dictator meg is rendezte a játékokat, és megfogadta, hogy öt év múlva ismét megtartják őket. (9) Mivel azonban mindkét consuli sereg vezető nélkül maradt az ellenség közvetlen közelében, az atyákat és a népet mindenekelőtt az az egyetlen égető gond foglalkoztatta, hogy a lehető leghamarabb válasszák meg a consulokat, és ami a legfőbb: olyan férfiakat válasszanak, akik nemcsak bátrak, de kellőképpen fel vannak vértezve a pun ravaszság ellen. (10) Hiszen az egész háború folyamán sok szerencsétlenséget okozott a vezérek elhamarkodottsága és heveskedése, és ebben az évben is azért sétáltak bele a consuiok gyanútlanul a csapdába, mert túl mohón keresték az alkalmat az ütközetre. (11) A halhatatlan istenek ezúttal megkönyörültek Rómán ! Felső-makedóniai terület, amelynek lakossága az épeirosziakkal állt rokonságban. 2 V6. XXII. 9. 10-11. 391
