Page 392 [392]
Dümaitól elindulva, tíznapos menetelés után Akhaián, Boiótián és Euboián át
megérkezett a thesszáliai Démétriaszba.
33.
(1) Itt újabb hírnökök járultak elé, még nagyobb zavargások hírével: a dardánok
beözönlöttek Makedóniába, már elfoglalták Oresztiszt!, leereszkedtek az Ar¬
gesztaiosz-síkságra; és a barbárok között erősen tartja magát a hír, hogy Philip¬
poszt megölték. (2) Annak a hadműveletnek a során ugyanis, amelyet a Sziküón
földjét pusztító rómaiak ellen hajtott végre, száguldó lova nekivitte egy kiálló
faágnak, amely letörte sisakja egyik szarvát. (3) Ezt egy aitól megtalálta, és el¬
vitte Aitóliába Szkerdilaidaszhoz, aki ismerte a király sisakdíszét; így széltében
elterjedt a hírt, hogy a király elesett. (4) Miután a király elvonult Akhaiából,
Sulpicius megérkezett Aiginara hajéhadaval, és egyesitette seregét Attaloszéval.
(5) Az akhájok Messzénétől nem messze szerencsés ütközetet vívtak az aitólok
és élisziek ellen. Attalosz király és Publius Sulpicius Aiginán töltötte a telet.
(6) Titus Quinctius consul az év végén, miutan a valasztégytilés és a jatékok
megtartására Titus Manlius Torquatust nevezte ki dictatornak, belehalt sebesii¬
lésébe. Egyes írók azt állítják, hogy Tarentumban, mások, hogy Campaniaban
érte a halál. (7) Így — amire még egyetlen háborúban sem volt példa — mindkét
consul halálos sebet kapott, és mintegy elárvultan hagyták az államot, ráadásul
még csak említésre méltó csatát sem vívtak. Manlius dictator Gaius Serviliust
nevezte ki lovassági főparancsnoknak, aki akkor aedilis curulis volt. (8) A senatus
az első napon, amikor összeült, mindjárt elrendelte, hogy a dicíafor tartsa meg
a nagyszabású ünnepi játékokat, amelyeket Gaius Flaminius és Gnaeus Servilius
consulsága idején [217] Marcus Aemilius varosi praetor alapitott,’ és amelyeknek
ötévenkénti megtartására fogadalmat tett. A dictator meg is rendezte a játékokat,
és megfogadta, hogy öt év múlva ismét megtartják őket. (9) Mivel azonban
mindkét consuli sereg vezető nélkül maradt az ellenség közvetlen közelében, az
atyákat és a népet mindenekelőtt az az egyetlen égető gond foglalkoztatta, hogy
a lehető leghamarabb válasszák meg a consulokat, és ami a legfőbb: olyan férfi¬
akat válasszanak, akik nemcsak bátrak, de kellőképpen fel vannak vértezve a pun
ravaszság ellen. (10) Hiszen az egész háború folyamán sok szerencsétlenséget
okozott a vezérek elhamarkodottsága és heveskedése, és ebben az évben is azért
sétáltak bele a consuiok gyanútlanul a csapdába, mert túl mohón keresték az
alkalmat az ütközetre. (11) A halhatatlan istenek ezúttal megkönyörültek Rómán
! Felső-makedóniai terület, amelynek lakossága az épeirosziakkal állt rokonságban.
2 V6. XXII. 9. 10-11.
391