Page 384 [384]
OCR
(7) A pun és a római tábor között egy erdő borította domb emelkedett. Ezt először egyik fél sem szállta meg, mert a rómaiak nem ismerték a pun tábor felé néző oldalának adottságait, Hannibal pedig a helyet inkább cselvetésre tartotta alkalmasnak, mint táborhelynek. (8) Ezért éjszaka ideküldött és elbújtatott az erdő közepén néhány /urma numidát, akik közül napközben egy sem távozhatott el őrhelyéről, nehogy a távolból észrevehessék fegyvereiket vagy őket magukat. (9) A római táborban a sereg zúgolódva követelte, hogy foglalják el és erődítsék meg a dombot, nehogy Hannibal szállja meg, és így úgyszólván a nyakukra telepedjen az ellenség. (10) Marcellus elgondolkozott a dolgon, és így szólt tiszttársához: , Miért nem megyünk oda mi magunk néhány lovassal körülnézni" Ha szemügyre vettük a helyet, utána jobban tudunk dönteni." (11) Crispinus beleegyezett. Így hát elindultak 220 lovassal, akik közül 40 fregellaebeli volt, a többi etruszk.! (12) Velük tartott két katonai zribunus, Marcus Marcellus, a consul fia és Aulus Manlius, valamint két szövetséges parancsnok, Lucius Arrenius és Manius Aulius is. (13) Egyes törtenetirök ügy tudösitanak, hogy ezen a napon Marcellus consul áldozatot mutatott be, (14) és a levágott áldozati állatok közül az elsőnek a májfeje? hiányzott, a másodiknak azonban minden belső része hibátlan volt, sőt a májfej még szokatlanul nagynak is látszott. A baruspexnek egyáltalán nem tetszett, hogy először csonka és rút, majd túlfejlett belső részekre bukkantak. 27. (1) Marcellus consul azonban annyira szeretett volna megütközni Hanniballal, hogy mindig azt mondogatta: nem lehet az ellenséghez elég közel táborozni. (2) Most is, miközben kivonult a sánc mögül, parancsot adott, hogy a katonák álljanak készenlétben, ki-ki a maga helyén, és ha ők a szemrevételezés után megfelelőnek találják a dombot, szedjék a holmijukat és kövessék őket. (3) A tábor előtt egy kis síkság terült el, innen vezetett fel a dombra egy nyílt, mindenhonnan jól belátható út. Ekkor a numida őrszem — akit korántsem ilyen nagy fogás reményében ültettek a helyére, hanem azért, hogy ha néhány takarmányt vagy tűzifát kereső ember messzebb talál elkószálni a tábortól, lecsaphassanak rá — jelt adott társainak, hogy mind egyszerre törjenek elő rejtekhelyeikről. (4) Akiknek szemtől szemben, közvetlenül a gerincről kellett támadniuk, csak akkor jelentek meg, amikor azok, akiknek az ellenség mögött kellett az utat elzárniuk, már elfoglalták a helyüket. Ekkor minden irányból teljes számban ! Polübiosz (X. 32. 2) szerint a két consu/kísérete mindössze két lovaszurmából és 30 velesből állt. ? Lásd a VIII. 9. 1 jegyzetét. 383
