OCR
szerelem keretei között, és nem az állam ügye foglalná le minden figyelmemet, magam is elvárnám, hogy elnézzék nekem, ha forró szenvedélyt érzek jegyesem iránt. Ezért legalább a te szerelmedet pártolom, mivel erre van lehetőségem. (6) Jegyesedet itt éppen olyan tisztelet övezte, mint szülei, apósod és anyósod házában. Úgy őriztük meg őt számodra, hogy érintetlenül kaphasd meg mint hozzám és hozzád méltó ajándékot. (7) Ezért a jótéteményért egyetlen viszonzást kérek: légy a római nép barátja! Ha úgy gondolod, hogy én is olyan derék ember vagyok, mint amilyennek apámat és nagybátyámat megismerték az itt lakó népek, akkor most tudd meg, hogy a római polgárok között még sok hozzánk hasonló ember akad, (8) és hogy egyetlen nép sincs ma a föld kerekén, amelyet jobban kívánhatnál barátnak — és kevésbé ellenségnek — a magad és néped számára." (9) Mialatt a fiatalember, akit teljesen hatalmába kerített az elfogódottság és az öröm, Scipio kezét szorongatva fohászkodott az összes istenhez, hogy viszonozzák ők ezt a cselekedetet, amelyet ő sohasem tud majd úgy meghálálni, ahogy szeretné és ahogy Scipio megérdemelné, Scipio a lány szüleihez és rokonaihoz fordult. (10) Ezek tekintélyes mennyiségű aranyat hoztak magukkal váltságdíjként, de a lányt anélkül is visszakapták. (11) Kérlelni kezdték Scipiót, hogy fogadja el ajándékba, amit hoztak, és bizonygatták, hogy ezért nem éreznének kisebb hálát, mint az érintetlenül visszakapott leányért. (12) Scipio végül a nagy kérlelésre megígérte, hogy elfogadja, és lerakatta az aranyat a lába elé. Aztán magához hívatta Álluciust, és így szólt hozzá: ,A hozományhoz, amelyet majd apósodtól kapsz, fogadd el ezt tőlem nászajándékul! — és felszólította, hogy vegye el és tartsa meg az aranyat. (13) Az ifjú, akit boldoggá tett az ajándék és a kitüntető bánásmód, visszatért hazájába, és honfitársai között mindenütt Scipio megérdemelt dicséretét hirdette: egy istenekhez hasonló ifjú érkezett közéjük, aki mindent legyőz akár fegyvereivel, akár jóindulatával és jótéteményeivel. (14) Aztán sorozást tartott c/iensei között, és néhány nap múlva 1400 válogatott lovassal tért vissza Scipióhoz. 51. (1) Scipio maga mellett tartotta Laeliust, hogy a foglyok, a túszok és a zsákmány dolgát az ő tanácsai alapján rendezze. (2) Miután minden a helyére került, adott neki egy ötevezősoros hajót, amelyre feltette a foglyokat — Magont és a vele együtt elfogott 15 tanácstagot — is, és elküldte Rómába, hogy hírül vigye a győzelmet. (3) Ő maga azt a néhány napot, amit még Új-Karthágóban szándékozott tölteni, arra használta fel, hogy gyakorlatoztassa gyalogos és tengerészcsapatait. (4) Első nap a légiók teljes fegyverzetben négy mérföldet tettek meg díszmenetben. Másnap sátraik előtt fegyvereiket kellett rendbe hozniuk és felcsiszolniuk. Harmadnap csapatküzdelmet vívtak fakardokkal, és gyakorlódárdákat 347