OCR
42. (1) Miután szavaival felszította katonái lelkesedését, Marcus Silanust 3000 gyalogossal és 300 lovassal hátrahagyta a terület biztosítására, ő pedig a sereg többi részével, 25 000 gyalogossal és 2500 lovassal átkelt a Hiberuson. (2) Noha ekkor néhányan azt tanácsolták, hogy ha már a pun seregek három, egymástól ilyen távol eső vidékre vonultak, támadja meg a legközelebbit, ő úgy vélte, fennáll a veszély, hogy ezzel egyesülésre készteti őket, és egyedül nem tud majd helytállni annyi sereggel szemben. (3) Úgy döntött hát, hogy egyelőre inkább megostromolja Uj-Karthägöt. Ez a város már önmagában is gazdag volt, de az ellenség még tele is zsüfolta mindennel, ami a háborúhoz kellett: itt voltak a fegyverei, a hadipénztára és az egész Hispániából összeszedett túszok. (4) Ezenkívül kedvező fekvése igen megkönnyítette az Afrikába való áthajózást, és hozzá még olyan kikötővel rendelkezett, amelyben bármekkora hajóraj kényelmesen elfért, sőt talán ez volt az egyetlen ilyen kikötő Hispánia földközi-tengeri partjain. (5) Senki sem tudta, mi az úti cél, egyedül Gaius Laelius. Őt Scipio a hajóhaddal előreküldte, de úgy kellett időzítenie haladását, hogy a hajóraj akkor érjen a kikötőbe, amikor Scipio serege feltűnik a szárazföld irányából. (6) Hetednapra egyszerre érkeztek meg a Hiberustól szárazon és vízen Új-Karthágóhoz.! A várostól északra ütöttek tábort, amelyet hátul — mivel elölről maga a természet nyújtott védelmet — sánccal biztosítottak. (7) Új-Karthágó fekvése ugyanis a következő: Körülbelül a hispániai partvonal közepén egy, főként az afrikai szélnek kitett, alig több mint 1,2 mérföld szélességű öböl nyúlik be 2,5 mérföld mélységben a szárazföldbe. (8) Az öböl bejáratánál egy kis sziget fekszik, amely az afrikai szelet kivéve minden, a nyílt tengerről fúvó széltől megvédi a kikötőt. Az öböl belsejéből félsziget nyúlik előre, ezen a magaslaton épült a város; keletről és délről a tenger övezi, nyugatról pedig egy kissé északra is elnyúló lagúna határolja, amelynek mélysége a dagálytól és apálytól függően változik. (9) A várost a szárazfölddel mintegy negyed mérföld széles földsáv köti össze. A római hadvezér ebben az irányban, bár az erődítést kevés munkával elvégezhették volna, nem emeltetett védősáncot — talán azért, hogy önbizalmát fitogtassa az ellenség előtt, vagy hogy biztosítsa a szabad viszszavonulást a város falai elleni gyakori támadások után. ! Ha a Livius (és Polübiosz X. 9. 7) által megadott napok száma hiteles — ami elég valószínűtlen -, ez rendkívüli menetelési teljesítmény lehetett, tekintve, hogy Új- Karthágó légvonalban mintegy 380 kilométerre délre van a Hiberustól. 339