Page 335 [335]
év elmúltával visszaszerezték városukat a rómaiaktól," most a fellegvárat is fel¬
szabadítsák, mert abban reménykedtek, hogy ha ebben a hajóscsatában véget
vetnek a rómaiak tengeri fölényének, akkor utánpótlásuktól is elvágják őket— (11)
a rómaiak pedig azért, hogy a vár megtartásával bebizonyítsák: Tarentumot nem
erő és bátorság, hanem árulás és ravaszság ragadta el tőlük.
(12) Így aztán, amikor a hajók adott jelre mindkét oldalról egymásnak ron¬
tottak döfőorrukkal, egyik sem hátrált meg, és ha egy-egy hajót egy másik elért
és megcsáklyázott, többet nem eresztette el. Közelharc kezdődött, amelyben
nemcsak távolsági fegyverekkel, hanem karddal is, szinte ember ember ellen
folytatták a küzdelmet. (13) A hajók orra úgy maradt egymásba fúródva, tatjuk
pedig aszerint fordult, ahogy az ellenséges legénység evezett. Így a hajók olyan
kis helyen torlódtak össze, hogy szinte nem is akadt dárda, amely találat nélkül
a tengerbe hullott volna. Mintha gyalogos ütközetet vívnának, szemben álló
csatasorok feszültek egymásnak, és a küzdőknek átjárásuk volt egyik hajóról a
másikra.
(14) De a leghevesebb annak a két hajónak a küzdelme volt, amelyek a rajok
élén csaptak össze. (15) A római hajón tartózkodott maga Ouinctius is, a taren¬
tumin pedig Nikón, melléknevén Perkón, aki nemcsak városa polgáraként, hanem
személyesen is ádáz és gyűlölt ellensége volt a rómaiaknak, lévén annak a párt¬
nak a tagja, amely Tarentumot kiszolgáltatta Hannibalnak.? (16) Ő dárdázta le
Ouinctiust, aki elfeledkezett az óvatosságról, miközben katonáit buzdította és
maga is harcolt. (17) A római azonmód fegyverben kizuhant a hajó orrából, a
győztes tarentumi pedig már át is ugrott a hajóra, ahol a vezér elvesztése után
kitört a zűrzavar, és visszaszorította az ellenséget. Amikor a hajó elejét már a
tarentumiak vették birtokukba, és a hátsó fedélzetre beszorított rómaiak csak
üggyel-bajjal tudták tartani magukat, a tat mellett hirtelen egy másik ellenséges
háromevezősoros tűnt fel. (18) Így a római hajót bekerítették és elfogták. Látva,
hogy a vezérhajó az ellenség kezére került, a többieken erőt vett a rémület, és
minden irányban menekülni kezdtek. Volt, amelyik elsüllyedt a nyílt tengeren;
azok pedig, amelyek partra eveztek, Ihurioi és Metapontion lakóinak zsákmá¬
nyává váltak. (19) A nyomukban haladó, élelemmel megrakott teherhajókból
alig néhány jutott az ellenség kezére, a többi a bizonytalan széljárásban, vitor¬
láit hol erre, hol arra feszítve kijutott a nyílt tengerre.
(20) Ezekben a napokban Iarentum mellett egészen más eredménnyel vég¬
ződő küzdelem zajlott le. Amikor a városból mintegy 4000 ember kirajzott
! Tarentumot Kr. e. 272-ben győzte le a két akkori consul, L. Papirius és Sp. Carvilius, bár
megoszlanak a vélemények arról, hogy ténylegesen el is foglalták-e a várost.
? Vö. XXV. 8.
334