Oldal 332 [332]
OCR
apának. Minden egyéb aranyunkat, ezüstünket és vert bronzpénzünket azonnal szolgáltassuk be a banki ügyeket intéző zriumvireknek, méghozzá előzetes senatusi határozat nélkül, hogy önkéntes áldozatunkkal vetélkedést indítsunk el az állam megsegítésére, és előbb a lovagrendűek, majd a köznép többi része is versenyre akarjon kelni velünk. (9) Mi, consulok hosszas tanácskozás után úgy találtuk, hogy ez az egyetlen lehetséges út: induljatok el rajta az istenek segítségével! Ha az állam megmenekül, az kétségkívül biztosítja az egyes ember vagyonának megmaradását is, de ha az államot sorsára hagyjuk, hiába őrizgetjük a pénzünket." (10) Javaslatát olyan lelkesedéssel fogadták, hogy még köszönetet is mondtak erte a consuloknak. (11) A senazusi ülés feloszlatása után már hozta is mindenki az államnak szánt aranyát, ezüstjét és bronzpénzét, és olyan lelkesen vetélkedtek azért, hogy elsőnek vagy az elsők között kerüljön be a nevük a hivatalos jegyzékbe, hogy a friumvirek nem gyöztek az átvételt, az írnokok a bejegyzést. (12) A senatus egységes döntését követte a lovagrend, a lovagrendét a köznép. Így az állam rendelet és hivatalos kényszer nélkül sem volt többé híján evezősöknek és zsoldnak. Amikor már minden készen állt a háborúhoz, a consulok elutaztak a rájuk bízott területre. 37. (1) A háborúnak egyetlen más szakaszában sem volt ennyire forgandó a hadiszerencse, így mind a karthágóiak, mind a rómaiak a remény és félelem szélsőségei között hányódtak. (2) A rómaiakban a provinciákban történtek — egyfelől a hispániai szerencsétlenségek, másfelől a szicíliai sikerek — miatt gyász és bizakodás keveredett; (3) de Itáliában is, míg Tarentum bukása fájdalmas veszteséget jelentett, a fellegvár és a helyőrség nem is remélt megmaradásának nagyon örültek, (4) a váratlan megdöbbenés és rémület pedig, amelyet Róma ostroma okozott, néhány nappal később ujjongásba fordult, amikor sikerült elfoglalni Capuát. (5) A tengeren túl történt események is kiegyenlítették egymást valamiképpen, hiszen Philipposz nem a legjobbkor vált Róma ellenségévé, de rögtön új szövetségesek is érkeztek: az aitólok és Attalosz, Kis-Ázsia királya! — mintha a szerencse már akkor Rómának ígérte volna a Kelet fölötti uralmat. (6) A karthágóiak Capua elvesztéséért Tarentum elfoglalásával vigasztalódhattak, és míg egyrészt dicsőségnek tekinthették, hogy a legkisebb ellenállás nélkül eljuthattak Róma falai alá, (7) másrészt bosszankodtak tervük meghiúsulása miatt, és szégyenkeztek, amiért annyira semmibe vették őket, hogy mialatt ők Róma falai alatt állomásoztak, a Város másik kapuján át római hadsereg indult Hispániába. ! Lásd a XXVI. 24. 10 jegyzetét. 331
