Oldal 315 [315]
és gyújtogattak a római szövetségesek földjein. (16) Ráadásul a római sereg,
amely bosszús volt, amiért vezére nem vitte magával a provinciából, és még a
telet is tilos volt a városokban töltenie, hanyagul látta el a szolgálatot, és meglett
volna bennük az elszántság egy lázadáshoz, csak a vezér hiányzott. (17) Ebben
a nehéz helyzetben Marcus Cornelius praetor részben vigasztalassal, részben
dorgálással lecsillapította a katonák indulatait, majd egytől egyig meghddolas¬
ra kényszerítette az elpártolt városokat. Ezek közül Morgantinát adta át a his¬
pánoknak, akiket a senazus határozata alapján egy város és annak földterülete
illetett meg.
22.
(1) Mivel mindkét consu/ megbízatása Apuliába szólt, de most már kevésbé
kellett tartani a punoktól és Hannibaltól, utasítást kaptak, hogy sorsolják ki
maguk között a működési területeket: Apuliát és Makedóniát. Sulpiciusnak
jutott Makedónia, így ő vette át Laevinus helyét. (2) Fulviust a választógyűlés
megtartására visszahívták Rómába. Meg is tartotta a consu/választást, ahol az
előválasztáson a Voturia ¢ribus ifjai Titus Manlius Torquatust és Titus Otaciliust
szavazták meg consu/nak. (3) Amikor Manliushoz — minthogy kettőjük közül
csak ő volt jelen — odaözönlött a tömeg szerencsét kívánni, hisz nem volt két¬
séges, hogy az egész nép hasonlóképpen fog szavazni, (4) ő a nagy sokaság kí¬
séretében odalépett a consul emelvényéhez, és azt kérte tőle, hadd szólhasson
hozzá néhány szót, aztán pedig hívassa vissza a szavazáson már túlesett centuriát.
(5) Mindenki feszült figyelemmel várta, mi lesz a kívánsága. Ő szeme gyenge¬
ségét hozta fel mentségül, mondván: (6) Bizony arcátlan ember az a hajókor¬
mányos vagy hadvezér, aki, noha mindenben mások látására szorul, mégis el¬
várja, hogy őrá bízzák mások életét és javait. (7) Ezért a consul legyen szíves
újraszavaztatni a Voturia íribus ifjait, és figyelmeztesse őket, hogy a consulok
megválasztásakor gondoljanak az Itáliában dúló háborúra és arra, hogy az állam
milyen nehéz időket él át. (8) Hiszen még szinte ott visszhangzik a fülükben az
ellenség keltette csatazaj, amely néhány hónapja szinte Róma falait rázta meg.
Amikor erre az egész cenzuria azt kiáltozta, hogy nem változtatnak döntésükön,
és ugyanazokat fogják consulnak választani, (9) Torguatus így szólt: , Ha consul
leszek, sem én nem tudom majd elviselni a ti magatartásotokat, sem ti az én
uralmamat. Szavazzatok újra, és gondoljátok meg, hogy Itáliában még folyik a
pun háború, és hogy ellenségeink vezére Hannibal! (10) Ekkor a centuria rész¬
ben a férfiú tekintélyének, részben a körülállók elismerő morajának hatására azt
kerte a consultöl, szölitsa elö a Voturia Zribusböl az öregebbek centuridjät, mert
velük szeretnének tanácskozni, és az ő javaslatuk alapján szavazni a consulokra.
(11) Hívták tehát a Voturia öregjeit, és időt adtak a fiataloknak, hogy a , Juh¬
314