Page 307 [307]
OCR
Miután befejezték a vitát és elváltak, Appius nem kételkedett abban, hogy bármilyen szenvedélyesen nyilatkozott is tiszttársa, egy ilyen fontos ügyben meg fogja várni a Rómából érkező levelet. (6) Fulvius azonban — nehogy éppen ez hátráltassa terve végrehajtásában —, még amikor feloszlatta a haditanácsot, megparancsolta a katonai fribunusoknak és a szövetséges parancsnokoknak, hogy válasszanak ki 2000 lovast, és hagyják meg nekik, hogy a harmadik őrségváltást jelző kürtszóra álljanak készenlétben. (7) Ezekkel a lovasokkal éjszaka elindult Teanumba. Napkeltekor bevonult a városba, és a forumra lovagolt. Már lovasai megjelenésekor nagy csődület támadt. Hívatta a sidicinusok főtisztségviselőjét, és megparancsolta neki, hogy vezettesse elő az őrizetükre bízott campaniai foglyokat. (8) Miután mindet elővezették, megvesszőztette, majd bárddal lefejeztette őket." Innen lóhalálában Calesbe vágtatott. Amikor itt helyet foglalt a bírói emelvényen, elővezettette a campaniaiakat, és a cölöphöz kötöztette őket, gyorsfutár érkezett Rómából, és átadta Fulviusnak Gaius Calpurnius praefor levelét és a senazus határozatát. (9) Morajlás futott végig az emelvénytől az egész tömegen, hogy a campaniaiak ügyében felfüggesztik az eljárást, és teljesen az atyákra bízzák a döntést. Fulvius maga is ezt gyanította, ezért átvette a levelet, felbontatlanul a keblébe tette, és megparancsolta a kikiáltónak: utasítsa a /iczort, hogy teljesítse törvényes kötelességét. Így a Calesben őrzötteken is végrehajtották a halálbüntetést. (10) Ekkor olvasta csak el a levelet és a senazusi határozatot, amely túl későn érkezett ahhoz, hogy megakadályozza, ami történt, és amit Fulvius éppen azért siettetett minden eszközzel, hogy ne is lehessen megakadályozni. (11) Amikor Fulvius már indulni készült, a campaniai Vibellius Taurea? odaverekedte magát hozzá a tömegen át, és nevén szólította őt. Flaccus visszaült, csodálkozva, hogy vajon mit akar ez tőle. Ő pedig így szólt hozzá: (12) „Öless meg engem is, hadd legyen meg az az örömöd, hogy megöltel egy magadnäl sokkal bätrabb embert!” (13) Flaccus erre azt felelte, hogy Vibellius bizonyära nincs eszénél, és még ha teljesíteni akarná is kérését, most már a senazus határozata miatt nem teheti. (14) Erre Vibellius így szólt: , Most, hogy hazámat feldúlták, rokonaimat és barátaimat elveszítettem, feleségemet és gyermekeimet saját kezemmel öltem meg, nehogy gyalázat érje őket, még csak nem is halhatok meg olyan halállal, mint ezek a polgártársaim! Szabadítson hát meg engem saját bátorságom ettől a gyűlölt élettől! (15) Azzal előrántotta kardját a ruhája alól, keblébe döfte, és haldokolva rogyott a hadvezér lába elé. 1 À campaniaiakat nem hadifoglyoknak tekintette, hanem római polgároknak, és a Tizenkéttáblás törvényben a hazaárulókra kiszabott büntetést mérte rájuk. ? Vö. XXIII. 8. 4, 46. 12—47. 8 306
