Page 307 [307]
Miután befejezték a vitát és elváltak, Appius nem kételkedett abban, hogy
bármilyen szenvedélyesen nyilatkozott is tiszttársa, egy ilyen fontos ügyben meg
fogja várni a Rómából érkező levelet. (6) Fulvius azonban — nehogy éppen ez
hátráltassa terve végrehajtásában —, még amikor feloszlatta a haditanácsot, meg¬
parancsolta a katonai fribunusoknak és a szövetséges parancsnokoknak, hogy
válasszanak ki 2000 lovast, és hagyják meg nekik, hogy a harmadik őrségváltást
jelző kürtszóra álljanak készenlétben.
(7) Ezekkel a lovasokkal éjszaka elindult Teanumba. Napkeltekor bevonult a
városba, és a forumra lovagolt. Már lovasai megjelenésekor nagy csődület támadt.
Hívatta a sidicinusok főtisztségviselőjét, és megparancsolta neki, hogy vezettes¬
se elő az őrizetükre bízott campaniai foglyokat. (8) Miután mindet elővezették,
megvesszőztette, majd bárddal lefejeztette őket." Innen lóhalálában Calesbe
vágtatott. Amikor itt helyet foglalt a bírói emelvényen, elővezettette a campa¬
niaiakat, és a cölöphöz kötöztette őket, gyorsfutár érkezett Rómából, és átadta
Fulviusnak Gaius Calpurnius praefor levelét és a senazus határozatát. (9) Moraj¬
lás futott végig az emelvénytől az egész tömegen, hogy a campaniaiak ügyében
felfüggesztik az eljárást, és teljesen az atyákra bízzák a döntést. Fulvius maga is
ezt gyanította, ezért átvette a levelet, felbontatlanul a keblébe tette, és megpa¬
rancsolta a kikiáltónak: utasítsa a /iczort, hogy teljesítse törvényes kötelességét.
Így a Calesben őrzötteken is végrehajtották a halálbüntetést. (10) Ekkor olvas¬
ta csak el a levelet és a senazusi határozatot, amely túl későn érkezett ahhoz, hogy
megakadályozza, ami történt, és amit Fulvius éppen azért siettetett minden
eszközzel, hogy ne is lehessen megakadályozni.
(11) Amikor Fulvius már indulni készült, a campaniai Vibellius Taurea?
odaverekedte magát hozzá a tömegen át, és nevén szólította őt. Flaccus vissza¬
ült, csodálkozva, hogy vajon mit akar ez tőle. Ő pedig így szólt hozzá: (12) „Öless
meg engem is, hadd legyen meg az az örömöd, hogy megöltel egy magadnäl
sokkal bätrabb embert!” (13) Flaccus erre azt felelte, hogy Vibellius bizonyära
nincs eszénél, és még ha teljesíteni akarná is kérését, most már a senazus hatá¬
rozata miatt nem teheti. (14) Erre Vibellius így szólt: , Most, hogy hazámat
feldúlták, rokonaimat és barátaimat elveszítettem, feleségemet és gyermekeimet
saját kezemmel öltem meg, nehogy gyalázat érje őket, még csak nem is halhatok
meg olyan halállal, mint ezek a polgártársaim! Szabadítson hát meg engem saját
bátorságom ettől a gyűlölt élettől! (15) Azzal előrántotta kardját a ruhája alól,
keblébe döfte, és haldokolva rogyott a hadvezér lába elé.
1 À campaniaiakat nem hadifoglyoknak tekintette, hanem római polgároknak, és a Ti¬
zenkéttáblás törvényben a hazaárulókra kiszabott büntetést mérte rájuk.
? Vö. XXIII. 8. 4, 46. 12—47. 8
306