Oldal 306 [306]
OCR
14. (1) Virrius szónoklatát többen hallgatták egyetértéssel, mint ahányan végig is merték csinálni azt, amit helyeseltek. (2) A senatus többsége nem adta fel a reményt, hogy ők is megnyerhetik maguknak a római nép kíméletességét, amelynek az már oly sok háborúban bizonyságát adta. Úgy döntöttek hát, hogy követeket küldenek a rómaiakhoz Capua átadásának ügyében, és útnak is indították őket. (3) Mintegy 27 senazor tartott Vibius Virriusszal otthonába. Együtt lakomáztak, és amennyire tudtak, igyekeztek borral elkábítani magukat, hogy ne érzékeljék a baj közeledtét, majd mindnyájan bevették a mérget. (4) A lakoma végén kezet fogtak, utoljára összeölelkeztek, és elsiratták a maguk és hazájuk pusztulását. Egy részük ott maradt, hogy a többiekkel közös máglyán hamvadjanak el, mások pedig hazatértek. (5) Minthogy vérkeringésük lelassult a sok ételtől és bortól, a méreg nem hatott elég gyorsan; a legtöbben egész éjszaka és még a rákövetkező nap egy részében is küszködtek a halállal, de mindnyájan kilehelték lelküket, még mielőtt kitárultak volna a kapuk az ellenség előtt. (6) Másnap a proconsulok parancsára kinyitották a római táborral szemközti luppiter-kaput. Ezen vonult be egy légió és két ala, Gaius Fulvius /egatus vezetésével. (7) Ő először is elrendelte, hogy szolgáltassák be neki a Capuában található összes fegyvert, minden kapuba őrséget állított, hogy senki se szökhessen meg egyedül vagy segítséggel, majd lefogatta a pun helyőrséget, a campaniai senatusnak pedig megparancsolta, hogy menjen ki a római vezérekhez a táborba. (8) Amint odaértek, mindnyájukat azonnal láncra verték, és rájuk parancsoltak, hogy minden aranyukat és eziistjtiket hozassak a guaestorokhoz. 2070 font arany és 31 200 font ezüst gyűlt így össze. (9) 25 senatort Calesba, 28-at pedig Teanumba küldtek fogságba, akikről tudták, hogy döntő szerepet játszottak a rómaiaktól való elpártolásban. 15. (1) Fulvius és Claudius nem tudtak egykönnyen megegyezni abban, milyen sorsot érdemel a campaniai senafus. Claudius a megbocsátás felé hajlott, Fulvius keményebb eljárást követelt. (2) Épp ezért Appius azt szerette volna, ha az ügyet teljes egészében a római senaíus hatáskörébe utalják; (3) sőt úgy tartotta volna helyesnek, hogy az atyáknak módjukban legyen azt is kideríteni, nem működött-e együtt a campaniaiakkal valamelyik latin szövetséges municipium, és nem nyújtott-e nekik segítséget a háborúban. (4) Fulvius viszont teljességgel megengedhetetlennek vélte, hogy hű szövetségeseiket bizonyíthatatlan gyanúsításokkal zaklassák, és olyan emberek vallomása alapján döntsenek róluk, akik sosem éreztek semmi felelősséget szavaikért vagy tetteikért. Neki ezért feltett szándéka, hogy ha lesz ilyen vizsgálat, azt ő megakadályozza és megszünteti. — (5) 305
