Oldal 305 [305]
OCR
az Anio folyón, és a Várostól három mérföldnyire ütötte fel táborát; végül közvetlenül a falak és kapuk elé nyomult, és világossá tette számukra, hogy elveszi tőlük Rómát, ha Capuát ott nem hagyják — nem hagyták ott. (12) Ha az ember egy vak dühvel, eszeveszetten támadó vadállatnak a fészke és kölykei felé indulna, azzal kivédhetné a támadását, mert az állat azonnal övéi segítségére sietne. (13) De a rómaiakat sem Róma körülzárása, sem hitveseik és gyermekeik majdnem idáig hallatszó jajveszékelése, sem oltáraiknak, tűzhelyeiknek, az istenek szentélyeinek és atyáik sírjainak meggyalázása és megszentségtelenítése nem tudta rábírni, hogy eltávozzanak Capua alól. Ennyire mohón vágynak a boszszúra, ennyire szomjaznak a vérünkre. (14) Igazuk is van, hiszen mi is így cselekedtünk volna, ha a szerencse a kezünkbe adja a lehetőséget. De mivel a halhatatlan isteneknek másként tetszett, míg a haláltól nincs jogom vonakodni, az igenis módomban áll, hogy amíg szabad vagyok és a magam ura, a kínzások és a gyalázat elől, amit az ellenség nekem tartogat, a tisztességes és ráadásul kíméletes halálba meneküljek. (15) Én nem fogom végignézni, hogyan fuvalkodik fel győzelmi mámorában Appius Claudius és Quintus Fulvius. Engem nem fognak megkötözve végighurcolni Roman, mint a diadalmenet fénypontjat, hogy aztán a börtönben leheljem ki lelkemet," vagy cölöphöz kötözve, vesszőzéstől feltépett háttal fektessem oda nyakamat a római bárd alá. Nem nézem végig, hogyan rombolják le és perzselik fel szülővárosomat, hogyan hurcolják el a campaniai anyákat, szüzeket, szabad születésű kisfiúkat, hogy meggyalázzák őket. (16) Alba városát, ahová gyökereik kötik őket,? földig lerombolták, hogy ne maradjon semmi emléke törzsüknek és eredetüknek — nem hinném, hogy éppen Capuát kímélnék meg, amelyet még Karthágónál is jobban gyűlölnek. (17) Egyszóval azokat közületek, akik el vannak szánva, hogy inkább engednek a végzetnek, mielőtt még átélnék ezt a sok szörnyűséget, ma terített asztal várja nálam. (18) Miután majd elteltünk borral és étellel, a vendégeknek körbekínálnak egy serleget, amelyből én iszom elsőnek. Ez az ital menti meg testünket a kínhaláltól, lelkünket a gyalázattól, szemünket és fülünket pedig attól, hogy lássa és hallja a sok méltatlan és keserű szenvedést, ami a legyőzöttekre vár. Kirendelt embereim a ház előterében nagy máglyát gyújtanak majd, és arra dobják rá élettelen testünket. (19) Ez az egyetlen tisztességes és önként választott út a halálba. Bátorságunkat még az ellenség is csodálni fogja, Hannibal pedig meg fogja tudni, milyen bátor szövetségeseket hagyott cserben és árult el! ! A diadalmenet után az elfogott és ott felvezetett vezéreket, királyokat a Capitolium lábánál lévő Mamertinus-börtönben rendszerint kivégezték. ? Vö. I. 28-29. 304
