Oldal 293 [293]
OCR
a rémült menekülést a praetor kezdte, (6) ő hagyta cserben katonáit, akik aztán abban a meggyőződésben, hogy vezérük félelme nem lehet alaptalan, maguk is megfutottak. Erre olyan erővel lángolt fel ellene a harag, hogy az egybegyűlt nép azt kezdte követelni, hogy főbenjáró bűn vádjával kezdjenek új eljárást ellene. (7) Ujrakezdődött hát a per. Minthogy a vádló két ízben pénzbírságot, de harmadszor már halálbüntetést kért, (8) Fulvius a népzridbunusokhoz fordult segítségért. Ezek azonban kijelentették, hogy nem állnak az útjába tiszttársuk eljárásának, mert annak ősi szokás szerint jogában áll, hogy a vádemelésben tetszése szerint az írott törvényt vagy a hagyományos szokásokat vegye alapul, és így kérjen a vádlott mint magánszemély ellen akár pénz-, akár halálbüntetést. (9) Ekkor Sempronius kijelentette, hogy Gnaeus Fulvius ellen államellenes bűncselekmény vádjával indít eljárást, és megkérte Gaius Calpurnius városi praetort, hogy jelölje ki a népgyűlés napját." (10) Ezután a vádlott más reménybe kapaszkodott: hátha jelen lehet a tárgyaláson fivére, Ouintus Fulvius, akinek tekintélyét jócskán megnövelték tettei és a remény, hogy hamarosan elfoglalja Capuat. (11) Amikor erre Quintus Fulvius a senatushoz intézett, testvére életéért megható hangon könyörgő levelében engedélyt kért, az atyák azt felelték, az állam érdeke nem engedi meg, hogy Capua alöl eltävozzon. (12) Gnaeus Fulvius, minthogy már közeledett a népgyűlés napja, száműzetésbe vonult Targuiniibe. A köznép határozata száműzetéssel való büntetését jogosnak ismerte el. 4. (1) Közben a háború teljes ereje Capua ellen fordult. Ennek ellenére több figyelmet fordítottak az ostromzár fenntartására, mint magára az ostromra. A városban a rabszolgák és a köznép már nem bírták elviselni az éhséget, de a rendkívül sűrűn felállított őrlánc miatt Hannibalhoz sem tudtak követeket küldeni. (2) Ekkor akadt egy numida, aki vállalta, hogy kivisz egy levelet, és állta is a szavát. Ejjel átjutott a római tábor kellős közepén, és ezzel a campaniaiakban felkeltette a reményt, hogy amíg erejükből tart, meg kellene kísérelni a kitörést minden irányban. (3) Egyébként az újra és újra fellángoló összecsapások során a lovas ütközetekben rendszerint sikert értek el, míg gyalogosaik alulmaradtak. De a rómaiak korántsem örültek annyira a győzelemnek, mint amennyire kedvüket szegte, ha ez a körülzárt és szinte már legyűrt ellenség bármelyik fegyvernemben vereséget mért rájuk. (4) Végül megtalálták a módját, milyen cselfogással pótolhatnák ! A főbenjáró ügyekben ítélkező comitia centuriatát csak a praezor hívhatta össze, a neprribunus nem. 292
