Oldal 292 [292]
OCR
álló hadseregét rabszolgákhoz méltó bűnökkel szennyezte be. El is érte, hogy a szövetségesekkel szemben erőszakosak és izgágák, az ellenség előtt pedig gyávák és harcképtelenek lettek, és nemhogy a punok rohamát, de még csatakiáltásukat sem bírták elviselni. (12) De Herculesre, nem is csoda, hogy a katonák meghátráltak a csatasorból, hisz legelsőnek vezérük futamodott meg. (13) Ö inkább azon csodálkozik, hogy néhányan helytálltak, úgy estek el, és nem követték mindnyájan Gnaeus Fulviust a fejvesztett menekülésben. Gaius Flaminius, Lucius Paullus, Lucius Postumius, Gnaeus és Publius Scipio inkább választotta a halált a harcmezőn, semhogy cserbenhagyja körülzárt hadseregét; Gnaeus Fulvius meg serege pusztulásának szinte egyetlen hírmondójaként tért vissza Rómába. (14) Felháborító jogtalanság lenne, ha — mig a cannaei sereget Sziciliába küldték büntetésül, amiért megfutott a csatából, és nem szabadul onnan mindaddig, amíg az ellenség el nem hagyja Itáliát, (15) majd ugyanilyen határozattal büntették nemrég Gnaeus Fulvius légióit is — Gnaeus Fulviusnak, aki megfutott a csatából, amelyet maga vállalt meggondolatlanságában, nem kellene ezért megfizetnie, és vén fejjel is vígan járhatná a kocsmákat és lebujokat, ahogy ifjúkorában tette, (16) miközben katonái, akiknek az volt az egyetlen vétkük, hogy olyanok voltak, mint vezérük, szinte száműzetésben viselik szégyenletes szolgálatuk terheit. Ennyire mást jelent Rómában a szabadság gazdagnak és szegénynek, magas rangúnak és közrendűnek! 3. (1) A vádlott megpróbálta katonáira hárítani a felelősséget, mondván: Azok követelték szenvedélyesen az ütközetet, és amikor ő — nem aznap, amikor akarták, mert már későre járt az idő, hanem másnap — megfelelő időben és terepen csatára sorakoztatta őket, nem tudtak ellenállni az ellenség, akár hírneve, akár ereje miatt. (2) Miután pedig mindnyájan fejvesztett menekülésbe kezdtek, őt is magával sodorta a tömeg, ami sok más hadvezérrel is megesett már, így a cannaei csatában Varróval is. (3) És vajon mit használt volna az állam ügyének, ha ő egy szál magában ott marad? Legfeljebb annyit, hogy halálával engesztelésül szolgál az államot ért vereségekért. (4) Öt nem azért győzték le, mert nem volt utánpótlása, nem is hagyta magát óvatlanul kedvezőtlen terepre csalogatni, kelepcébe sem került azért, mert seregével felderítés nélkül vonult: nyílt harcban, fegyverrel verték meg. Sem saját seregének, sem az ellenségnek az elszántsága nem tőle függött, hiszen mindenkit a saját természete tesz vakmerévé vagy gyávává. (5) Feljelentője két ízben terjesztette elő a vádat, és pénzbírság kiszabását kérte. Harmadik alkalommal, amikor felvonultatták a tanúkat, nemcsak a legkülönbözőbb vétkeket olvasták a fejére, de igen sokan vallották eskü alatt, hogy 291
