Page 292 [292]
álló hadseregét rabszolgákhoz méltó bűnökkel szennyezte be. El is érte, hogy a
szövetségesekkel szemben erőszakosak és izgágák, az ellenség előtt pedig gyávák
és harcképtelenek lettek, és nemhogy a punok rohamát, de még csatakiáltásukat
sem bírták elviselni. (12) De Herculesre, nem is csoda, hogy a katonák meghát¬
ráltak a csatasorból, hisz legelsőnek vezérük futamodott meg. (13) Ö inkább
azon csodálkozik, hogy néhányan helytálltak, úgy estek el, és nem követték
mindnyájan Gnaeus Fulviust a fejvesztett menekülésben. Gaius Flaminius,
Lucius Paullus, Lucius Postumius, Gnaeus és Publius Scipio inkább választotta
a halált a harcmezőn, semhogy cserbenhagyja körülzárt hadseregét; Gnaeus
Fulvius meg serege pusztulásának szinte egyetlen hírmondójaként tért vissza
Rómába. (14) Felháborító jogtalanság lenne, ha — mig a cannaei sereget Szici¬
liába küldték büntetésül, amiért megfutott a csatából, és nem szabadul onnan
mindaddig, amíg az ellenség el nem hagyja Itáliát, (15) majd ugyanilyen hatá¬
rozattal büntették nemrég Gnaeus Fulvius légióit is — Gnaeus Fulviusnak, aki
megfutott a csatából, amelyet maga vállalt meggondolatlanságában, nem kelle¬
ne ezért megfizetnie, és vén fejjel is vígan járhatná a kocsmákat és lebujokat,
ahogy ifjúkorában tette, (16) miközben katonái, akiknek az volt az egyetlen
vétkük, hogy olyanok voltak, mint vezérük, szinte száműzetésben viselik szé¬
gyenletes szolgálatuk terheit. Ennyire mást jelent Rómában a szabadság gaz¬
dagnak és szegénynek, magas rangúnak és közrendűnek!
3.
(1) A vádlott megpróbálta katonáira hárítani a felelősséget, mondván: Azok
követelték szenvedélyesen az ütközetet, és amikor ő — nem aznap, amikor akar¬
ták, mert már későre járt az idő, hanem másnap — megfelelő időben és terepen
csatára sorakoztatta őket, nem tudtak ellenállni az ellenség, akár hírneve, akár
ereje miatt. (2) Miután pedig mindnyájan fejvesztett menekülésbe kezdtek, őt
is magával sodorta a tömeg, ami sok más hadvezérrel is megesett már, így a
cannaei csatában Varróval is. (3) És vajon mit használt volna az állam ügyének,
ha ő egy szál magában ott marad? Legfeljebb annyit, hogy halálával engeszte¬
lésül szolgál az államot ért vereségekért. (4) Öt nem azért győzték le, mert nem
volt utánpótlása, nem is hagyta magát óvatlanul kedvezőtlen terepre csalogatni,
kelepcébe sem került azért, mert seregével felderítés nélkül vonult: nyílt harcban,
fegyverrel verték meg. Sem saját seregének, sem az ellenségnek az elszántsága
nem tőle függött, hiszen mindenkit a saját természete tesz vakmerévé vagy
gyávává.
(5) Feljelentője két ízben terjesztette elő a vádat, és pénzbírság kiszabását
kérte. Harmadik alkalommal, amikor felvonultatták a tanúkat, nemcsak a leg¬
különbözőbb vétkeket olvasták a fejére, de igen sokan vallották eskü alatt, hogy
291