egybekötött választógyűléseket a táborokban, a provinciákban tartják meg, távol
a törvényektől és a főtisztségviselőktől, a katonák meggondolatlanságára bízva
a döntést. (3) Bár néhányan úgy vélték, hogy a senazus elé kell terjeszteni a dol¬
got, mégis jobbnak látszott, ha a tanácskozást akkorra halasztják, amikor a
Marcius levelét meghozó lovasok már elindultak visszafelé. (4) Ugy döntöttek,
megírják neki, hogy ami a sereg gabonával és ruhával való ellátását illeti, a senazus
mindkettőről gondoskodni fog, de nem tartották volna helyesnek , Lucius Mar¬
cius propraetornak” címezni a levelet, nehogy azt higgye, hogy abban az ügyben,
amiről még csak ezután fognak tanácskozni, már megelőlegezték neki a jóvá¬
hagyó döntést.
(5) A consuloknak, miután a lovasokat útjukra bocsátották, első dolguk volt
ebben az ügyben előterjesztést tenni a sexazusnak. Egyhangúlag úgy vélték,
térgyalni kell a népéribunusokkal, hogy az első adandó alkalommal terjesszék a
köznép elé a kérdést: kit küldjenek fővezérként ahhoz a hadsereghez, amelynek
eddig Gnaeus Scipio volt a főparancsnoka?! (6) A javaslatot megtárgyalták a
tribunusokkal, majd elő is terjesztették.
Közben azonban egy másik viszálykodás kötötte le az emberek figyelmét. (7)
Gaius Sempronius Blaesus törvénybe idéztette Gnaeus Fulvius Flaccust, amiért
Apuliában elvesztette seregét." Szenvedélyesen támadta őt beszédeiben, mond¬
ván: Sok hadvezér volt már, aki felelőtlenségében vagy tudatlanságában életve¬
szélyes terepre vezette a seregét, (8) de Gnaeus Fulvius volt az egyetlen, aki még
mielőtt cserbenhagyta volna légióit, a legkülönbözőbb vétkekkel tette őket
tönkre. Ezért teljes joggal lehet állítani, hogy mielőtt meglátták volna az ellen¬
séget, már megpecsételődött a sorsuk, és hogy nem is Hannibal, hanem saját
hadvezérük mért rájuk vereséget. (9) Senki nem tudhatja biztosan, amikor sza¬
vazni megy, hogy milyen ember is az, akire a fővezéri tisztet és a sereget rábízza.
MI: volt a különbség Liberius Sempronius Gracchus és Gnaeus Fulvius között?
(10) Tiberius Sempronius, noha rabszolgákból álló sereget bíztak rá, fegyelmet
tartó parancsnokságával elérte, hogy csata közben egyetlen katonája sem gondolt
származására és őseire, csak arra, hogy a szövetségesek oltalma és az ellenség
réme legyen. Szinte Hannibal fogai közül tépték ki és adták vissza a római
nepnek Cumaet, Beneventumot’ &s mäs värosokat (11) Gnaeus Fulvius ezzel
szemben tisztes származású, szabad emberként nevelkedett római polgárokból