Seite 287 [287]
nagyobb reménysége. (8) Így az eddig Akragasz falai közé bezárkózott pun és
szürakuszaibeli vezér — Muttines tanácsára és őbenne bízva — kimerészkedett a
falak mögül, és a Himera folyó mellett ütött tábort. (9) Marcellus, amikor erről
értesült, azonnal megindult csapataival, és tőlük mintegy négy mérföldnyi tá¬
volságban állapodott meg, hogy kivárja, mit csinál vagy tervez az ellenség. (10)
Muttines azonban nem hagyott neki sem időt, sem alkalmat a várakozásra és
fontolgatásra, hanem átkelt a folyón, és nagy rémületet és zűrzavart keltve meg¬
rohanta az ellenséges előőrsöket, (11) másnap pedig szinte szabályos ütközetben
sáncai mögé szorította vissza az ellenséget. Ekkor azonban vissza kellett vonul¬
nia, mert táborában fellázadtak a numidák, és közülük mintegy 300-an Hérakleia
Minőába távoztak. Ő utánuk ment, hogy lecsillapítsa és visszahívja őket, de
előbb állítólag nyomatékosan figyelmeztette a vezéreket, hogy távollétében ne
bocsátkozzanak ütközetbe az ellenséggel. (12) Ezt mindkét vezértársa rossz
néven vette tőle, de különösen Hanno, akit már eddig is zavart Muttines dicső¬
sége: méghogy neki, a karthágói államtanács és nép által kirendelt hadvezérnek
egy Muttines-féle afrikai korcs szabja meg, mit tehet és mit nem! (13) Ezért
aztán rávette a tétovázó Epiküdészt, hogy keljenek át a folyón, és sorakozzanak
fel az ütközetre — hiszen ha megvárják Muttinest, és a csata kedvezően végződik,
a dicsőséget csak Muttines arathatja le.
41.
(1) Marcellus méltatlannak tartotta, hogy ő, aki elűzte Nola alól a cannaei győ¬
zelem miatt elbizakodott Hannibalt, meghátráljon a szárazon és vízen már le¬
győzött ellenség elől. Parancsot adott hát, hogy katonái azonnal ragadjanak
fegyvert, és vonuljanak ki csatára. (2) Miközben seregét csatasorba állította, tíz
numida lovas érkezett hozzá teljes vágtában, és bejelentették, hogy honfitársaik
nem vesznek részt az ütközetben, egyrészt a lázadás miatt, amelynek során 300¬
an közülük Hérakleiába távoztak, (3) másrészt mert látják, hogy vezérüket dicső¬
ségére féltékeny vezértársai közvetlenül a csata előtt távolították el. (4) Ez a
csalárd nép most megtartotta ígéretét. Így a rómaiak önbizalma megnőtt, mert
minden egységnek azonnal továbbadták a hírt, hogy az ellenséget cserbenhagyta
lovassága, amelytől a legjobban féltek; (5) az ellenség pedig megrémült, mert
azonkívül, hogy főerejének támogatására nem számíthatott, még attól is tarthatott,
hogy saját lovasságával fogja szembetalálni magát. (6) Így az ütközet nem volt
megerőltető: az első csatakiáltással és rohammal el is dőlt. A numidák az össze¬
csapáskor békésen álldogáltak tovább a szárnyakon, majd látva, hogy seregük
futásnak ered, egy ideig legalább a menekülésben velük tartottak. (7) Miután
azonban észrevették, hogy azok mind Akragasz felé rohannak, inkább szétszé¬
ledtek a környező városokba, mert nem szerettek volna ostromzár alá kerülni. Sok
286