Page 284 [284]
(16) A harmadik őrségváltáskor néma csendben kivezetlek benneteket. Ki¬
kémleltettem, nincs sem éjjeli őrjárati rendjük, sem szabályos előőrseik. (17) Már
a kapujukban felharsanó csatakiáltás és az első roham is elég lesz a táboruk el¬
foglalásához. Azután álomtól kábult, a váratlan felfordulástól megrettent, fek¬
helyükön fegyvertelenül meglepett embereik között folytassuk az öldöklést,
amelyet tegnap parancsomra kénytelen-kelletlen félbehagytatok! (18) Tudom,
vakmerőnek látszik a terv, de szorongatott helyzetben, amikor alig van remény,
mindig a legbátrabb terv a legbiztonságosabb; mert ha a kedvező pillanatban
nem ragadjuk meg a gyorsan tovatűnő alkalmat, hiába sírjuk vissza, ha már el¬
szalasztottuk.
(19) Közvetlen közelünkben egyetlen hadsereg van, de a másik kettő sincs
messze. Ha most támadunk, van némi reményünk, hiszen már össze is mértétek
erőtöket az övékkel. (20) De ha egy napig is késlekedünk, és elterjed tegnapi
kitörésünk híre, akkor többé nem becsülnek le minket, és félő, hogy minden
sereg és vezér egyesül. Megálljuk-e a majd helyünket három ellenséges vezér
három serege ellen, akikkel szemben Gnaeus Scipio veretlen serege sem tudott
helytállni? (21) Ahogy a mi vezéreink azért jártak szerencsétlenül, mert meg¬
osztották csapataikat, úgy mi is addig végezhetünk az ellenséggel, amíg meg van
osztva. Másképp nem küzdhetünk meg velük. Ne várjunk hát tovább, csak a
következő éjszakáig: akkor jön el a kedvező alkalom. (22) Menjetek az istenek
segítségével, egyetek, szedjétek rendbe magatokat, hogy friss erőben törjetek be
az ellenség táborába, ugyanolyan harci kedvvel, ahogyan megvédtétek a maga¬
tokét!”
(23) A katonák örömmel hallották új vezérük új haditervét, és minél merészebb
volt, annál jobban lelkesedtek érte. A nap hátralevő részét fegyvereik előkészí¬
tésével és étkezéssel töltötték, az éj nagy részét pedig pihenésre fordították.
39.
(1) A negyedik őrségváltáskor indultak el. A legközelebbi táboron túl mintegy
hat mérföldnyi távolságban, egy mély, erdő borította völgy túlsó oldalán tanyá¬
zott a punok többi csapata. Ennek az erdőnek nagyjából a közepén a punok
módszerét követve elrejtőzött egy római cohors és egy lovas csapat. (2) Miután
a két seregrész közti utat így elzárták, a többi csapat néma csendben közelítet¬
te meg a legközelebb tartózkodó ellenséget, és minthogy egyetlen előőrs sem
volt a kapuk előtt, sem őrség a sáncokon, a legkisebb ellenállás nélkül nyomultak
be, mintha a saját táboruk volna. (3) Aztán megszólaltak a trombiták, felharsant
a csatakiáltás. A támadók egy része az ébredező ellenséget kaszabolta, mások
tűzcsóvákat hajigáltak a száraz szalmával fedett kunyhókra, ismét mások a ka¬
pukat szállták meg, hogy elzárják a menekülők útját. (4) Az egyszerre tomboló
283