Seite 282 [282]
OCR
(11) Hirtelen csatakiáltás hallatszott, felharsantak a trombiták: az ellenség már-már elérte a sáncot. Erre gyászuk egyszeriben haragra változott, rohantak a fegyvereikért, veszett dühtől lángolva csődültek a kapukhoz és vetették rá magukat a hanyagul és rendezetlenül közeledő ellenségre. (12) A punok megijedtek a váratlan fordulat láttán. Nem értették, honnan került elő hirtelen ennyi ellenség, holott seregüket jóformán megsemmisítették, honnan veszik ezt a bátorságot és önbizalmat ezek a legyőzött és megfutamított katonák, milyen új fővezér támadt a két Scipio halála után, (13) ki parancsol a táborban, ki adott jelt az ütközetre. A sok meglepetéstől először mindannyian megzavarodtak és meghökkenve hátrálni kezdtek, majd a hatalmas lendületű rohamtól visszaszorítva futásnak eredtek. (14) Az üldözők alighanem vagy rettenetes öldöklést rendeztek volna a futók között, vagy maguk jutottak volna vakmerösegükben kockázatos helyzetbe, ha Marcius nem ad jelt gyorsan a visszavonulásra, és az elöl haladó hadijelvények elé állva és néhány embert saját kezével visszatartva meg nem állítja a nekilendült csatasort. Ezután visszavezette a táborba még mindig vérre és öldöklésre szomjazó seregét. (15) Az ellenség sáncai elől véres fejjel visszakergetett karthágóiak, miután látták, hogy senki nem üldözi őket, úgy vélték, az ellenség félelmében állt meg; így ismét fölényes hangulatban sétáltak vissza táborukba. (16) Hasonló nemtörődömséggel látták el a tábori őrszolgálatot is, mert noha közel volt az ellenség, nem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy ezek csak a néhány napja elpusztított két sereg maradványai. (17) Mivel az ellenség emiatt félretett minden óvatosságot, Marcius kellő felderítés után arra az első látásra vakmerőnek, sőt könnyelműnek tűnő elhatározásra jutott, (18) hogy ő indít támadást az ellenséges tábor ellen. Ugy vélte ugyanis, könnyebb lesz megostromolnia csak Hasdrubal táborát, mint három egyesült sereg és vezér ellen megvédenie a sajátját; (19) egyszersmind, ha sikerrel jár, az változtat majd övéi reménytelen helyzetén, ha pedig visszaverik, akkor is bebizonyítja, hogy nem megvetendő ellenfél, hiszen ő támadott. 38. (1) Hogy azonban a hirtelen ötlet, az éjszakai ijedség és a helyzetükhöz egyáltalán nem illő terv ne keltsen riadalmat katonái között, jónak látta buzdító szavakat intézni hozzájuk. Ezért gyűlésbe hívta őket, ahol ezeket mondta: (2) , Katonák! Mind a kötelességtudat, amellyel vezéreink iránt életükben és halálukban viseltettem, mind mindannyiunk jelenlegi helyzete elég bizonyság bárki előtt arra, hogy számomra ez a fővezérség, bármennyire megtiszteltetek is vele, valójában nehéz és gondterhes feladatot jelent. (3) Most ugyanis, amikor 281
