Page 279 [279]
35.
(1) A pun vezérek nem késlekedtek, hogy kihasználják szerencsés helyzetüket:
a csata után katonáiknak csak a legszükségesebb pihenőt engedélyezték, aztán
erőltetett menetben siettek Hamilkar fia Hasdrubalhoz, abban a biztos remény¬
ben, hogy ha seregeiket egyesítik, be tudják fejezni a háborút. (2) Mihelyt oda¬
értek, a seregek és vezéreik az imént aratott fényes győzelem örömmámorában
lelkes szerencsekívánatokkal üdvözölték egymást, miután egész seregével együtt
megsemmisítettek egy ilyen nagy hadvezért, és bizton reménykedhettek egy
újabb, ehhez mérhető győzelemben.
(3) A rómaiakhoz még nem ért el a megsemmisítő vereség híre, mégis valami
komor hallgatás és ki nem mondott sejtelem vett erőt rajtuk, ahogy az lenni
szokott, ha fenyegető szerencsétlenség előérzete fogja el a lelkeket. (4) Maga a
fővezér nemcsak azt vette észre, hogy saját szövetségesei cserbenhagyták, csak
az ellenséges csapatok száma nőtt meg, de saját következtetése és mérlegelése
alapján sem remélt semmi jót, hanem egyre inkább gyökeret vert benne a gyanú,
hogy fivére vereséget szenvedett. (5) Hiszen hogy jöhetett volna ide seregével
ellenállás nélkül Hasdrubal és Magon, ha nem úgy, hogy saját háborújukkal már
végeztek? (6) Hogyhogy fivére nem állta útjukat, vagy legalábbis nem követte
őket, hogy ha már az ellenséges vezérek és seregek egyesülését nem tudja meg¬
gátolni, legalább ő is csatlakozzon fivére seregéhez? — (7) E gondoktól gyötörve
úgy vélte, pillanatnyilag egyetlen út nyílik a menekülésre: ha olyan messzire
vonul vissza, amennyire csak lehet. Így is lett: egyetlen éjszaka alatt jókora utat
tett meg, amíg az ellenség nem vette észre, és ezért nem mozdult. (8) De haj¬
nalban, mihelyt felfedezték elvonulását, előreküldve a numidákat, a lehető leg¬
gyorsabb menetben a nyomába eredtek. A numidák még az éj beállta előtt
utolérték a menetoszlopot, és hol oldalról, hol hátulról érkező támadásaikkal
arra kényszerítették, hogy megálljon és biztosítsa magát. (9) Scipio ennek elle¬
nére arra biztatta seregét, hogy amennyire kockázat nélkül lehetséges, igyekez¬
zen harc közben haladni is, mielőtt az ellenséges gyalogság utoléri őket.
36.
(1) Végül, miután a hol meginduló, hol megtorpanó sereg jó ideig alig jutott
előbbre, és már közeledett az éjszaka, (2) Scipio visszahívta embereit a harcból,
összegyűjtötte őket, és felvezette egy dombra, amely nem volt túl biztonságos,
különösen egy szétzilált seregnek, de legalább kiemelkedett a környező terepből.
(3) Itt a gyalogság, miután közrefogta a málhát és a lovasságot, kezdetben köny¬
nyen visszaverte a rohamozó numidák támadásait. (4) De amikor a három
hadvezér három teljes hadsereggel felvonult ellenük, nyilvánvalóvá vált, hogy a
helyet erődítés nélkül, pusztán fegyverekkel aligha lesznek képesek megvédeni,
278