OCR
veletek. (4) Mindenesetre most, Szürakuszai elnyomóinak bukása után, mihelyt a magunk urai lettünk, első dolgunk volt eljönni, hogy átadjuk fegyvereinket, magunkat, városunkat, falainkat, vállalva mindent, amit ránk róttok. Az istenek neked adták a dicsőséget, Marcellus, hogy elfoglald a leghíresebb és legszebb görög várost, (5) és minden emlékezetes tett, amit mi szárazon és vízen véghezvittünk, a te ddadalmeneted győzelmi feliratát ékesíti majd. (6) Talan azt akarod, hogy csak a hagyomány hirdesse, mekkora várost vettél be? Nem lenne jobb, ha az utókor is gyönyörködhetne ebben a csodálatos látványban, amely az érkezőnek — akár szárazföldön, akár a tenger felől jön — győzelmi emlékjeleivel egyrészt a mi diadalainkről tanúskodik az athéniak és karthágóiak fölött, másrészt a te győzelmedről fölöttünk; és ha te Szürakuszait épségben hagynád családodra, hogy a Marcellus nemzetség védence és c/iense legyen?! (7) Ne nyomjon nálatok többet a latban Hierónümosz emléke, mint Hieróné! Hiszen sokkal tovább volt barátotok az egyik, mint ellenségetek a másik, és Hierón barátságának a gyümölcseit a valóságban is élveztétek, míg a másik eszeveszettségében csak saját magát tudta elpusztítani." (8) A rómaiaknál a szürakuszaibeliek készséges meghallgatásra és biztonságra találtak; sokkal nagyobb háborús fenyegetés rejlett azonban saját köreikben. A szökevények ugyanis attól tartva, hogy kiszolgáltatják őket a rómaiaknak, a zsoldos segédcsapatokra is átterjesztették ezt a félelmet. (9) Így aztán fegyvert ragadtak; először a szíratégoszokat gyilkolták le, azután szétszóródtak, hogy a polgárokat kezdjék öldökölni. Dühükben mindenkit megöltek, aki útjukba került, és mindent elraboltak, amihez csak hozzáférhettek. (10) Ezután, hogy vezéreik is legyenek, hat elöljárót választottak, hogy közülük hárman az Akhradinában, hárman pedig a Naszoszon vegyék át a parancsnokságot. Amikor végre lecsillapodott a zűrzavar, a zsoldosok megtudakolták, milyen megállapodás született a rómaiakkal, és kezdett előttük felderengeni a valóság, hogy ők egészen más helyzetben vannak, mint a szökevények. 30. (1) Éppen a legjobbkor érkeztek vissza a követek Marcellustól, akik megmagyarázták, hogy alaptalan gyanakvás hozta őket indulatba, hisz a rómaiaknak nincs rá okuk, hogy meg akarják őket büntetni. (2) Az Akhradina három parancsnoka közül az egyik egy Moericus nevű hispán volt. A követek kísérői között szántszándékkal elküldték hozzá a hispán segédcsapatok egyik katonáját is, aki, mihelyt alkalma nyílt Moericusszal négy! A Marcellusok később valóban Szicília patrónusai lettek, mint ahogy általában a hadvezérek sokszor váltak az általuk meghódított terület vagy város hivatalos pártfogóivá. 272