Oldal 268 [268]
OCR
(13) a sok hatalmas fürannosz és király, mindenekelőtt Hierón, akinek emléke még egészen friss volt, és aki mindennél inkább, amit derekasságának és szerencséjének köszönhetett, a rómaiaknak tett szolgálatairól vált nevezetessé. (14) Amikor mindez elvonult lelki szemei előtt, és belenyilallt a gondolat, hogy mindez egy óra leforgása alatt a lángok martalékává válhat, (15) még mielőtt az Akhradina elé nyomult volna, előreküldött néhány szürakuszaibelit, akik — mint említettem — a római sereg körében tartózkodtak, hogy igyekezzenek az ellenséget barátságos hangon rábeszélni a város átadására. 25. (1) Az Akhradina kapuit és falait főként szökevények védték, akik akkor sem számíthattak megbocsátásra, ha létrejön a megállapodás, így hát nem is engedték őket a falak közelébe, hogy bárkivel tárgyalást kezdjenek. (2) Ezért Marcellus, miután kísérlete meghiúsult, kiadta a parancsot, hogy csapatai induljanak viszszafelé az Eurüalosz magaslathoz, amely a város szélén emelkedik, a tengerrel átellenben. Ez biztosította a földekre és a sziget belsejébe vezető út ellenőrzését, és fekvése épp kedvező volt ahhoz, hogy innen kiindulva el lehessen fogni az ellenség utánpótlását. (3) Epiküdész az argoszi Philodémoszra bízta az itteni erőd parancsnokságát. Hozzá küldte el Marcellus Szösziszt, az egyik zsarnokölöt, aki hosszas beszélgetés után mégsem kapott azonnali választ, így azzal tért vissza Marcellushoz, hogy Philodémosz gondolkodási időt kért. (4) Philodémosz azonban napról napra húzta az időt, várva, hogy Hippokratész és Himilko megérkezzenek légióikkal, mert biztos volt benne, hogy ha egyszer bebocsátja őket az erődbe, meg tudják semmisíteni a falak közé zárt római sereget. (5) Amikor Marcellus látta, hogy az Eurüaloszt sem szépszerével, sem erőszakkal nem kapja meg, táborát a Neapolisz és a Tükha — egy-egy város nagyságú városrész — között ütötte fel, mert aggódott, hogy ha benyomulna a város sűrűbben lakott részeibe, nem tudná együtt tartani zsákmányra sóvárgó katonáit. (6) Itt járultak elé a küldöttek a Tükhából és a Neapoliszból, fejükön szalagokkal és körülfont olajágakkal, kérve, hogy akadályozza meg a mészárlást és gyújtogatást. (7) Marcellus inkább kérés, mint követelés formájában előterjesztett kívánságuk ügyében haditanácsot tartott, és ennek egyhangú döntése alapján közölte a katonákkal, hogy senki sem bánthat szabad polgárokat, de minden egyéb a katonák zsákmánya lesz. (8) Táborát a házak falai övezték védőfal gyanánt, az utcák irányából védtelen táborkapukhoz pedig őrségeket és előretolt őrállásokat telepített, hogy mialatt katonái szétszóródnak, táborát ne érhesse ellenséges dakat megverték, a seregek maradványait fogságba ejtették, a két vezért, Nikiaszt és Démoszthenészt pedig kivégezték. 267
