Oldal 267 [267]
OCR
24. (1) Amikor az ezer fegyveres már birtokába vette a környező városrészt, odavezették a többi csapatot is, és még több létrán kúsztak fel a falra; közben már megérkezett a jeladás a Hexapülontól is, (2) ahová úgy jutottak el, hogy útközben egy lélekkel sem találkoztak, mert a védők többsége a bástyákon elköltött lakoma után vagy borgőzös kábulatban hevert, vagy félrészegen tovább iszogatott. Néhányukat a rómaiak az ágyukban leptek meg és vágtak le. (3) A Hexapülon közelében van egy kis kapu. Ezt kezdték nagy erőfeszítéssel feltörni. A falról felharsant a megbeszélt trombitajel, és most már mindenütt nyíltan megindult a küzdelem. (4) Az ostromlók ugyanis már elértek az Epipolaihoz, ahol a legnagyobb létszámú volt az őrség, így most már nem az volt a cél, hogy kijátsszák, hanem hogy megrémítsék az ellenséget — így is lett. (5) Mihelyt az őrök meghallották a trombitaszót, a falakat és a város egy részét már hatalmában tartó ellenség kiáltozását, azt hitték, hogy az egész város elesett, és egyesek a falon menekültek, mások levetették magukat onnan, vagy a rémült tömeg sodorta le őket. (6) Mindamellett sokuknak sejtelme sem volt a bajról, minthogy mindnyájan kábultak voltak a bortól és álomtól, és mert a hatalmas és kihalt város egy pontján történtek híre nehezen terjedt tovább. (7) Hajnaltájban feltörték a Hexapülont, és Marcellus bevonult a városba minden csapatával. Erre már mindenki észbe kapott, és fegyvert ragadott, hogy ha még lehet, segítsen a szinte már elesett városon. (8) Epiküdész, aki erőltetett menetben érkezett meg a Szigetről (amelyet ők Naszosznak neveznek), biztos volt abban, hogy csak néhány ellenséges katona hatolt át a falakon az őrség hanyagsága miatt, és majd ő kiveri őket a városból. (9) Így azt vetette a rémült szembejövők szemére, hogy csak felfújják a dolgot és pánikot keltenek. De látva, hogy az Epipolaiban mindenhol nyüzsög a fegyveres ellenség, csak néhány dárdavetéssel provokálta őket, majd visszahúzódott csapatával az Akhradinába — (10) nem mintha megijedt volna az ellenség erejétől és tömegétől, de félt, hogy a kedvező alkalmat kihasználva belső felkelést szítanak ellene, és a nagy felfordulásban kizárják az Akhradinából és a Szigetről. (11) Marcellus, miután felment a falakra, és letekintett a magasból az akkori idők talán legcsodálatosabb városára, amely ott terült el a szeme előtt, állítólag könnyekre fakadt, részben örömében, hogy ilyen nagy dolgot vitt véghez, részben pedig, mert felidézte a város régi dicsőségét. (12) Eszébe jutottak az elsülylyesztett athéni hajóhadak, a két hatalmas hadsereg és két nagy hírű vezérük megsemmisítése," a sok, roppant kockázattal járó háború a karthágóiak ellen, ! A peloponnészoszi háború folyamán Athén Kr. e. 413-ban, majd később, 405-ben egyegy hatalmas hajóhadat és hadsereget küldött Szürakuszai ellen. A város lakói a hajóha266
