Page 267 [267]
24.
(1) Amikor az ezer fegyveres már birtokába vette a környező városrészt, odave¬
zették a többi csapatot is, és még több létrán kúsztak fel a falra; közben már
megérkezett a jeladás a Hexapülontól is, (2) ahová úgy jutottak el, hogy útköz¬
ben egy lélekkel sem találkoztak, mert a védők többsége a bástyákon elköltött
lakoma után vagy borgőzös kábulatban hevert, vagy félrészegen tovább iszogatott.
Néhányukat a rómaiak az ágyukban leptek meg és vágtak le. (3) A Hexapülon
közelében van egy kis kapu. Ezt kezdték nagy erőfeszítéssel feltörni. A falról
felharsant a megbeszélt trombitajel, és most már mindenütt nyíltan megindult
a küzdelem. (4) Az ostromlók ugyanis már elértek az Epipolaihoz, ahol a leg¬
nagyobb létszámú volt az őrség, így most már nem az volt a cél, hogy kijátsszák,
hanem hogy megrémítsék az ellenséget — így is lett. (5) Mihelyt az őrök meg¬
hallották a trombitaszót, a falakat és a város egy részét már hatalmában tartó
ellenség kiáltozását, azt hitték, hogy az egész város elesett, és egyesek a falon
menekültek, mások levetették magukat onnan, vagy a rémült tömeg sodorta le
őket. (6) Mindamellett sokuknak sejtelme sem volt a bajról, minthogy mind¬
nyájan kábultak voltak a bortól és álomtól, és mert a hatalmas és kihalt város
egy pontján történtek híre nehezen terjedt tovább.
(7) Hajnaltájban feltörték a Hexapülont, és Marcellus bevonult a városba
minden csapatával. Erre már mindenki észbe kapott, és fegyvert ragadott, hogy
ha még lehet, segítsen a szinte már elesett városon. (8) Epiküdész, aki erőltetett
menetben érkezett meg a Szigetről (amelyet ők Naszosznak neveznek), biztos
volt abban, hogy csak néhány ellenséges katona hatolt át a falakon az őrség
hanyagsága miatt, és majd ő kiveri őket a városból. (9) Így azt vetette a rémült
szembejövők szemére, hogy csak felfújják a dolgot és pánikot keltenek. De látva,
hogy az Epipolaiban mindenhol nyüzsög a fegyveres ellenség, csak néhány
dárdavetéssel provokálta őket, majd visszahúzódott csapatával az Akhradinába
— (10) nem mintha megijedt volna az ellenség erejétől és tömegétől, de félt, hogy
a kedvező alkalmat kihasználva belső felkelést szítanak ellene, és a nagy felfor¬
dulásban kizárják az Akhradinából és a Szigetről.
(11) Marcellus, miután felment a falakra, és letekintett a magasból az akkori
idők talán legcsodálatosabb városára, amely ott terült el a szeme előtt, állítólag
könnyekre fakadt, részben örömében, hogy ilyen nagy dolgot vitt véghez, rész¬
ben pedig, mert felidézte a város régi dicsőségét. (12) Eszébe jutottak az elsüly¬
lyesztett athéni hajóhadak, a két hatalmas hadsereg és két nagy hírű vezérük
megsemmisítése," a sok, roppant kockázattal járó háború a karthágóiak ellen,
! A peloponnészoszi háború folyamán Athén Kr. e. 413-ban, majd később, 405-ben egy¬
egy hatalmas hajóhadat és hadsereget küldött Szürakuszai ellen. A város lakói a hajóha¬
266