Page 232 [232]
OCR
(4) Fabius, a consul apja ezzel szemben kijelentette, hogy megfeledkeznek a körülményekről, és a háború tűzvészében mindenről csak a saját fejük után döntenek, mintha béke volna. (5) Jóllehet azt kellene szem előtt tartani és célul kitűzni, hogy a római nép lehetőleg egyetlen szövetségesét se veszítse el, ők erre rá sem hederítenek; inkább még arról beszélnek, hogy példát kell statuálni, ha valamelyik jobb belátásra tért, és ismét a régi szövetség felé tekinget. (6) Ha a rómaiakat ott szabad hagyni, de visszatérni hozzájuk már nem szabad, ki kételkedne abban, hogy Rómát hamarosan cserbenhagyják szövetségesei, és Itália minden népét a punokkal kötött szerződések egyesítik? (7) Persze, ő sem az az ember, aki szerint Altiniusban meg lehet bízni; inkább egy köztes megoldást javasol. (8) Ne tekintsék Altiniust pillanatnyilag se ellenségnek, se szövetségesnek, és amíg a háború tart, tartsák őt szabad őrizetben a tábortól nem messze, valamelyik megbízható városban; majd a háború befejezése után döntsék el, hogy régebbi elpártolása vagy mostani visszatérése nyom-e többet a latban. (9) Fabius javaslatát elfogadták. Altiniust kísérőivel együtt átadták a calesi követeknek, és odaküldték vele megőrzésre a magával hozott, elég nagy menynyiségű aranyat is. (10) Calesban napközben őrök kíséretében szabadon járkálhatott, éjszakára azonban bezárva őrizték. (11) Arpiban először saját otthonában kezdték őt hiányolni és keresni, majd amikor a hír elterjedt az egész városban, nagy lett a riadalom — hiszen egy vezető ember tűnt el —, és zendüléstől félve azonnal követeket küldtek Hannibalhoz. (12) Ő egyáltalán nem ütközött meg ezen, mert már régen gyanította, hogy Altinius kettős játékot játszik, ráadásul most jó alkalom kínálkozott, hogy a dúsgazdag ember vagyonát lefoglalja és áruba bocsássa. (13) De hogy eljárását az emberek inkább haragjának, ne kapzsiságának tulajdonítsák, kapzsisága mellett kegyetlenségét is szabadjára engedte. (14) Táborába hívatta Altinius feleségét és gyermekeit; először kikérdezte őket Altinius meneküleseröl, majd arröl, hogy mennyi aranyat-ezüstöt hagyott otthon, és amikor már nem volt több kérdése, mindnyájukat elevenen elégettette. 46. (1) Fabius felkerekedett Suessulából, és első dolga volt, hogy hozzálásson Arpi ostromához. Miután a várostól mintegy fél mérföldnyire tábort ütött, közelebbről is megszemlélte a város fekvését és falait, majd úgy döntött, hogy a falaktól legjobban védett ponton kezdi meg a támadást, mert észrevette, hogy azt őrzik a legfelületesebben. (2) Miután minden szükséges ostromfelszerelést előkészített, kiválogatta az egész hadseregből a legderekabb cenzuriókat, bátor tribunusokat állított az élükre, melléjük rendelt még 600 katonát — úgy gondolta, ennyi elég lesz —, és meghagyta nekik, hogy amikor a negyedik őrségváltás jele elhangzott, 231
