Page 231 [231]
OCR
amely két légióból állt; Gaius Terentius pedig eddigi egy légiójával Picenumot. (6) Ezenkívül úgy rendelkeztek, hogy sorozzanak még két városi légiót és 20 000 szövetségest. Ezekkel a csapatokkal és vezérekkel biztosították a római birodalmat mind az egyszerre folyó, mind a küszöbön álló háborúkkal szemben. (7) A consulok, miután besorozták a két városi légiót, és összeszedték a többi seregnek szánt erősítést, még mielőtt a Városból elindultak volna, gondoskodtak a bejelentett csodajelek elhárításáról. (8) Villámcsapás érte Caietában a városfalat és kaput, Ariciában pedig még luppiter szentélyét is. Az emberek valóságnak vettek sok, szemüket és fülüket megcsaló káprázatot is: Tarracina folyóján hadihajókat láttak feltűnni, noha nem volt ott egy sem; luppiter Vicilinusnak Compsa határában álló szentélyében megcsördültek a fegyverek; Amiternum folyójának pedig véres volt a vize. (9) A consulok, miután a csodajeleket a pontiJfexek határozata alapján elhárították, útnak indultak: Sempronius Lucaniába, Fabius Apuliába. Az idősebb Fabius a fia /egazusaként érkezett meg a Suessula fölötti táborba. (10) Amikor a fia kiment elé, a /icíorok pedig némán haladtak előtte, tisztelve az öreg tekintélyét, Fabius már tizenegy vesszőnyaláb mellett lovagolt el, mire a consul szôlt az utolsó Ziczornak, hogy utasítsa rendre, az pedig rákiáltott, hogy szálljon le a lováról. Az öreg ekkor végre leszállt, és így szólt: , Csak ki akartam próbálni, eléggé tudatában vagy-e annak, hogy consul vagy!" 45. (1) Taborukba egy éjjel titokban megérkezett az arpibeli Dasius Altinius, härom szolgaja kiséretében, és megigérte, hogy ha jutalmat kap érte, a hatalmukba adja Arpit. (2) Amikor Fabius a haditanács elé terjesztette az ügyet, egyesek úgy vélték, hogy ezt a kétszínű, mindkét fél iránt ellenséges embert szökevényszámba kell venni, megvesszőzni és kivégezni. Hiszen a cannaei vereség után, mintha a hűség mindig a győztest illetné meg, átállt Hannibalhoz, és az arpibelieket rávette az átpártolásra; (3) most azonban, hogy reményei és vágyai ellenére Róma hatalma újra kihajt a kivágott törzsből, újabb árulást ígér kárpótlásul az elárultaknak. Ha az egyik oldalon áll, a másikkal rokonszenvez, szövetségesnek megbízhatatlan, ellenségnek jelentéktelen. Falerii és Pürrhosz elárulója után legyen ő a harmadik elrettentő példa minden szökevény számára!? A consul nem volt már alávetve a nagykorú gyermekekre is érvényes apai hatalomnak (patria potestas). ? A Kr. e. 394 körül Faleriit ostromló Camillus azt a nevelőt, aki az előkelők gyermekeit kiszolgáltatva el akarta árulni a várost, megkötözve visszaküldette Faleriibe (V. 27.). Kr. e. 278-ban pedig C. Fabricius consu/ azt a szökevényt, aki felajánlotta, hogy megmérgezi Pürrhoszt, kiszolgáltatta a királynak (lásd a XIII. könyv összefoglalóját). 230
